Talán, ha nem ezt a képet teszed fel a versed mellé,akkor is ugyanezek a gondolatok fogalmazódnak meg bennem, de ez ráerősít. Hívságos, hazug dolgokba menekülünk, és sokszor lépünk abba, amibe már párszor elbuktunk. S mint jó "függők" újra beleépünk. Sosem tanulunk saját hibánkból, bezzeg másét jól feltupírozzuk, és köszörüljük rajtuk nyelvünket. Mintha a saját versemhez írt, kommentedre adott válaszomat erősítenéd magad is. :)
Gondoltam, Ildi, hogy a kép kissé "elvisz" egyfelé, ám igaz, ekkor is a sokféle csáberő vonzási körében maradunk. Hogy aztán ez mennyire nagy baj, azt a körülmények befolyásolják. Az valószínű, hogy az emberek tömegét tartják fogságukban az ilyen-olyan megrögzöttségeik, önáltató, talán maguk által is utált szokásaik. - Örültem véleményednek. :)
Emberi gyarlóság magunkat felmentjük,másokban keressük a hibát, pedig csak kihasználta naív , hasznot váró hiszékenységünket. A csalódás ellen védekezni kellene, sőt magunkban is csalódunk gyakran. ez a véleményem
Az önmagunkban csalódás íratta velem e pár sort: miként állunk ellen a megkísértéseknek? Illetve, hogy inkább nem. A hiszékenység itt úgy munkál: a kísértésnek engedő reméli, ezúttal nyugalmat talál. Aztán kiderül, hogy mégsem - ismét eléri a csalódás. (Egyik írónőnk tévés beszélgetésben tudatta is: helytelennek gondolt-vélt-tartott viselkedése miatt sűrűn megéli a magába zuhanást.) - Ő legalább rendszeresen tart önvizsgálatot, ami muníciót is adhat következő munkáihoz. - Soraid inspirálták e válaszom, kedves Sarolta. :-d
Az önvizsgálat, igen fontos, de szinte sosem használ. Mert támadhatók lévén, újra belelépünk ugyan abba a gödörbe, és az oka, mert olyanok vagyunk. Hiába tudjuk mit kellett volna, akkor sem működik, ha kéne. Tetszett. gyuri
Talán, ha nem ezt a képet teszed fel a versed mellé,akkor is ugyanezek a gondolatok fogalmazódnak meg bennem, de ez ráerősít. Hívságos, hazug dolgokba menekülünk, és sokszor lépünk abba, amibe már párszor elbuktunk. S mint jó "függők" újra beleépünk. Sosem tanulunk saját hibánkból, bezzeg másét jól feltupírozzuk, és köszörüljük rajtuk nyelvünket. Mintha a saját versemhez írt, kommentedre adott válaszomat erősítenéd magad is. :)
VálaszTörlésGondoltam, Ildi, hogy a kép kissé "elvisz" egyfelé, ám igaz, ekkor is a sokféle csáberő vonzási körében maradunk. Hogy aztán ez mennyire nagy baj, azt a körülmények befolyásolják. Az valószínű, hogy az emberek tömegét tartják fogságukban az ilyen-olyan megrögzöttségeik, önáltató, talán maguk által is utált szokásaik. - Örültem véleményednek. :)
TörlésEmberi gyarlóság magunkat felmentjük,másokban keressük a hibát, pedig csak kihasználta naív , hasznot váró hiszékenységünket.
VálaszTörlésA csalódás ellen védekezni kellene, sőt magunkban is csalódunk gyakran. ez a véleményem
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAz önmagunkban csalódás íratta velem e pár sort: miként állunk ellen a megkísértéseknek? Illetve, hogy inkább nem. A hiszékenység itt úgy munkál: a kísértésnek engedő reméli, ezúttal nyugalmat talál. Aztán kiderül, hogy mégsem - ismét eléri a csalódás. (Egyik írónőnk tévés beszélgetésben tudatta is: helytelennek gondolt-vélt-tartott viselkedése miatt sűrűn megéli a magába zuhanást.) - Ő legalább rendszeresen tart önvizsgálatot, ami muníciót is adhat következő munkáihoz. - Soraid inspirálták e válaszom, kedves Sarolta. :-d
TörlésAz önvizsgálat, igen fontos, de szinte sosem használ. Mert támadhatók lévén, újra belelépünk ugyan abba a gödörbe, és az oka, mert olyanok vagyunk. Hiába tudjuk mit kellett volna, akkor sem működik, ha kéne.
TörlésTetszett.
gyuri
Ez a "szinte", amibe bele lehet kapaszkodni... Ugye, eszerint van, amikor használ... :d - Köszönöm véleményed, Gyuri! :)
Törlés