A világgá kiáltott bánat
nem vált ki szánalmat.
Kinevetik a sebzett könnyeit,
vagy a közöny falába ütközik.
Légy erős! Titkold fájdalmad!
Kajánul árthatnak.
Tombol a gonoszság,
irigység és ármány.
Ha belül vérzik is fájó szíved,
ne nevessen rajt' kíváncsi tömeg.
Ha elhagytak, nem halsz bele.
Keress nyugalmat lelkedbe,
Az életösztön gyökere erős,
nem tépi ki holmi vihar,
ha a fa is élni akar.
Utolsó utamon
keskeny ösvényen haladok,
kapaszkodnék, de a korlát szakad.
Az út végén kemény szikla,
fejem talán beleütöm,
rám is vár a közöny.
Az élet egy lényeges - de persze nem mindig megfogalmazott - tanulságáról verseltél, Sarolta. Valóban, az emberek számára leginkább maguk fontosak. Ugyanakkor színesíteni is vélik életüket mások meg- és elítélésével, kinevetésével. A szánakozás is gyakran megjátszott, ha nem éppen a közöny veszi körül a megértést vágyót. Szóval, jobb erősnek lenni, s a kedvezőbb történéseket remélni, hinni. [-(
VálaszTörlésHelyesen látod, de hiszen "minden szentnek maga felé hajlik a keze" - a közmondás alapvető igazságokat fogalmaz meg.
TörlésHozzá szoktam tenni: akinek mások felé hajlik, azok álszentek.
Mégis fáj, ha nem kapunk viszonzást szeretetből, segítségből.
Sajnos, a közöny fájóbb is tud lenni, mint az esetleges gyűlölet (amire azt is mondják, pusztán a szeretet inverze, illetőleg annak kvázi "pólusváltása", azaz legalább megelőzte törődés), de ezt egészen addig nem gondolják végig és látják be az emberek, amíg nem tapasztalják meg valamilyen formában érintettként ezt az érzésfajtát.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés