Hová tűnt már el a lágy, régi magányom?
Hol a kis szégyenem, a szegény családom?
Komplexusom volt csupán, mit ma csak hírből ismerek.
Eltűntetek belőlem régi lakóhelyek…
Régóta nem éreztem így, most sóhajtok.
Most értettem meg, mi akkor gátolt s borzolt.
Magam ura lehetek mára, már látom a jelent –
eltüntetett belőlem minden régi sebet…
(Pápa, 2015. szeptember 10-11.)
Érik az ember, lám gondolkodásában, érzésvilágában is egyre érettebbé válik. Legalábbis így vagyunk ezzel sokan. És akkor belátóbbá is válunk, (meg)értőbbé a jelen iránt is, (talán) kevésbé lesznek szégyenesek új múltjaink... - Gondolatébresztő sorokat írtál, kedves Árpád! (o)
VálaszTörlésKöszönöm szépen soraidat, Francis! (p)
Törlés