sikoly és halál
fázós éjen rémület
csillogó csillag
ellobbanó lét pisla
fénye haza nem talál
dermedt lélekkel
alágördülő könnycsepp
patakot rajzol
reménytelen arcokra
fagyott hideg jajokra
Márton Árpád: A tótágast álló maskarás
Riba Ildikó: Rettenet éjjele
sikoly és halál
fázós éjen rémület
csillogó csillag
ellobbanó lét pisla
fénye haza nem talál
dermedt lélekkel
alágördülő könnycsepp
patakot rajzol
reménytelen arcokra
fagyott hideg jajokra
Márton Árpád: A tótágast álló maskarás
Kedves Ildi,
VálaszTörlésSikerült érzékeltetned a dermedt rémületet, amikor az ember valami iszonyút lát, nagyon jól kifejezted.
Kedves Noémi, ez még annál is rosszabb... Mélyen átéreztem a veronai buszbaleset elszenvedőinek a rettenetét, és a hozzátartozók fájdalmát. Szülő ne érje meg, hogy gyermekét így veszítse el.
TörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésEz az állapot, jéggé fagyaszt életet, érzelmeket, a tehetetlenség végállapotát süvölti a rettenet.
Nincs remény sem.
Igen jól megírtad ezt az élethelyzetet.
gyuri
Köszönöm, kedves Gyuri ! Szomorú, hogy ilyen élethelyzetet kell megélünk.
TörlésJómagam a kemény telek hajléktalanjaira gondoltam, a reménytelen arcokra, amikor a fagyhalál előtt könnyezve gondolnak életük jobb pillanataira a számkivetettek. Tankádban ott a dermedt rémület. ;(
VálaszTörlésGábor, lehetne hajlélktalanokról szóló is az írásom, de mint feljebb írtam Noéminek és lejjebb Ibolyának írt válaszomban, ez a vers most talán még fájdalmasabb történésre utal.
TörlésIgen, a veronai tragédia váltotta ki belőled e verset, és ami történt, olyan borzasztó, hogy - mint írtam is az első napokban egy e-mailben - alig lehet jelzőket találni rá, csak ismételgetik szavaikat az emberek. Az a sok fiatal, reményteljes élet, egy pillanat alatt a semmibe veszett… A végzet nem válogat, naponta szedi áldozatait, s ezért is jó a versed, mert szól minden szörnyű körülmények között elvesztett embertársunkról. Nem lehet párhuzamot vonni, hasonlítgatni halálok között, csak írom: iszonyúnak tartom, elviselhetetlenül megalázó az emberre nézve, hogy annyian kihűlés miatt távoznak az élők közül, elhagyott helyeken, utcán, vagy éppen az otthonukban (!)...
TörlésFejtegetéseddel teljesen egyetértek. Hiszem nem csak azt a szörnyű balesetet éltük meg valamilyen szinten mindannyian,de bizony a sok hajléktalan fagyhalálát is, akik a csillagos ég alatt utolsót lobbanó lélekkel kapaszkodnának még az életbe. Bizon megrázó volt hallani olvasni, a saját otthonában az emeleten kihűlt gyermekről. Az azért számomra roppant furcsa, hogy az anya nem vette észre. Bármennyire is kamasz, de ha nincs fűtés, jobb híján összebújva melegíthették volna egmást. Persze, tudom, nem ismerjük a körülményeket, ezért is fordulhat meg ilyen az ember fejében. De én akkor se tudom érteni, anyaként (amikor kellett anyatigrisként) sem...
TörlésJó kifejezőeszköz lett a mondanivalóhoz a forma. Az élet pedig a különös szinkronizációjáról nevezetes, úgyhogy sajnos sok aktuális dermedt rémületre is asszociálhatunk.
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Árpád ! Erről az aktuális rémületről írtam, mint amire utasz véleményedben.
TörlésMennyi fiatal, reményekkel teli álma égett ott porrá.Szomorú versedet olvasva, csak erre gondoltam.
VálaszTörlésKedves Ibolya ! Jól gondoltad, mert bizony eme szomorú versemet a veronai buszbaleset ihlette. Nem lehet könnyek, és együttérzés nélkül hallani-látni a híradásokat a tévében, és olvasni róla.
Törlés