Szereted mindig a jót,
felejtenéd a rosszat.
Ámde együtt hatnak ők –
s szíved mindent nagyon ért.
Lelkesedsz az örömtől,
eszméltet a veszteség.
A kép az internetről
Tomor Gábor: Együtt
Szereted mindig a jót,
felejtenéd a rosszat.
Ámde együtt hatnak ők –
s szíved mindent nagyon ért.
Lelkesedsz az örömtől,
eszméltet a veszteség.
A kép az internetről
A jót akkor lehet értékelni igazán, amikor a rossz tör ránk.
VálaszTörlésEzek relatív fogalmak, és áthatják egymást, ami nekem jó, neked lehet rossz és fordítva. Közhely, hogy a Pokol kapuja is jó szándékkal van kikövezve. Nem hiszem, hogy az a jó ember, aki annak tartja magát. Irigylem versed tömörségét.
Így igaz, Sarolta. "Hihetetlen" keverékből áll össze az ember... Ami pedig a tömörséget illeti: úgy gondolom, hogy ha nem sikerül röviden elmondani, amit szeretnék, akkor bizonyára nem (egészen) értem magam sem a lényegét. Az igazi megértéshez pedig általában több idő kellhet, mintha a jellemzőket sorolnám hosszasan. - Köszönöm hozzászólásodat! :)
TörlésBizony így van, örökre őriznénk a jót, és felednénk a rosszat. Fura szerkezet az ember, a rossz dolog mélyebb nyomot hagy bennünk, mint a jó. Legalábbis így tapasztalom, pedig könnyebb lenne az életünk, ha fordítva lenne. Ám a rosszból is tanulhatunk. :)
VálaszTörlésA furaságot illetően valószínűleg az a magyarázat: a ránk vonatkozó jókat természetesnek vesszük, a rossz minősítések ellen pedig ágálunk, ahogy csak tudunk. Hm. Pedig csakugyan okulhatunk a rosszból is, a jóból pedig megárt(hat) a sok. - Köszönöm soraidat, Ildi. (o)
TörlésBölcs gondolatok - tanultam belőle
Törlés