Szállt az idő észrevétlen,
mint a madár őszi szélben.
Szárnyaszegett lett a munka,
haszontalanság - jutalma.
Fájdalomba torzult élet,
megkeseredett a lélek.
Elfogynak a jó barátok,
megnőnek a távolságok.
Zsákutcába futó évek,
temetői síremlékek.
Halottaink gyarapodnak,
száraz ágon sötét varjak.
Kárognak e gyászmadarak,
az Idő részvétlen marad.
Száll az idő észrevétlen,
hervadt virág a szépségem.
Repedt harang kong a dalban,
ezüst szálak sötét hajban.
Lelassulnak a lépések,
de a halált le nem késed.
Gyászos ének sirat téged,
őszi szél elfújja mécsed.
Szirmot bontanak virágok,
reményt adnak újabb álmok.
Pörög, forog, zúg a világ,
nem hallja siratódalát.
Belehull a Semmiségbe,
tér-idő végtelenségbe,
de ember nem veszi észre,
rohan a saját vesztébe.
Latin szállóige: Változnak az idők és mi is változunk bennük
A cím kétségtelenül igazat mond: az idő múltával mindhalálig változunk. Versed jórészt egyébként éppenhogy az elmúlásról szól, amit tudomásul venni nem könnyű, de nincs mit tenni ellene. És mégis, mégis! kiírtam két sorodat, melyet a többi közé csak beírtál; "Szirmot bontanak virágok, /reményt adnak újabb álmok". A reményt adó virágok segítsenek mindenkit előre az útján! :)
VálaszTörlésIgaz, hogy minden elmúlik, de jön helyette új virág, új reményt ad a gyermek születése, és ez így van jól, de nehéz elfogadni a közeli végállomásra érkezést.
TörlésKöszönöm az optimizmust - akaratlanul - kiemelt sorokat.
Sarolta
Olyan szörnyű, hogy soraid ennyire igazak, s nekem egy másik sor ragadta meg figyelmemet, talán a tényszerűsége miatt: "a halált le nem késed". Ha tetszik, ha nem mindenki elérkezik ahhoz a pillanathoz, bármennyire nem akarjuk. Gyerekként és fiatalon, ha szüleim, nagyszüleim említették a halált, mindig hessegettem a témát, mióta éveim száma szépen gyarapodott, egyre többször gondolok rá magam is. Igaz, el is hessegetem jó gyorsan a gondolatot.
VálaszTörlésSoraidhoz, Ildi, előbb azt akartam hozzáfűzni, hogy egy kor alatt, egy kor után hessegetésben jók vagyunk. Aztán máris korrigáltam magam: hessegetni minden időben jól tudtunk... :d
TörlésGábor, bizony így igaz,ahogy az utolsó mondatban írtad :D
TörlésHessegetni tudunk, de ez kevés, nem elég hatékony, nem engedelmeskedik a halál és sok más rossz dolog sem.
TörlésSajnos - öregedvén, betegen, a fájdalom sem.
Mindig van HOLNAP. Ezt írta ki a furfangos öregasszony az ajtóra, mikor jött érte a halál. Ezt kellene tennünk nekünk is - és kitolnánk életünk határát.
VálaszTörlésKár, hogy a halál nem szokott olvasni vagy talán nem is tud.
Ez jó gondolat, de sajna tényleg nem tud olvasni, max a biológiánkból. :)
VálaszTörlés