Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Tóth Sarolta: IdőkapuA végtelen Idő hatalmas palota,az átalakuló véges lélek lakja.Van rengeteg szoba,mindnek van kapuja
Mátay Melinda Mária: Az őrület utánAz őrület utáncsodás a csend.A tékozlás múltána mérték miegyensúlyt teremt. 
Mátay Melinda Mária: Magyar ars nőeticaMagyar nő vagyok – mit érdekelneengem a nőeszmény maga?Itt születtem.Ráadásul Budapesten,sőt Budán,
Tóth Sarolta: szomorú szerelemValaki járt az ablakom alatt,valaki bekopogtatott,valaki átkarolva tartott,valaki csókkal altatott.
Tóth Sarolta: Művészet-családLíra a mama,Epika az apa,gyermekük a Dráma,Íme a műfajok családja.Líra mama érzelmek,Epika történet
Versedet nem tudtam másként olvasni (ez nyilván erénye), mint egymás mellett élő, de a köztük levő űrt intimitással (például beszélgetéssel) kitölteni nem tudó emberpár életét. Hallgatagok, magányosak, s egyszer minden véget ér. :(
VálaszTörlésHelyesen értelmezted, van ilyen, én ismerem.
Törlésköszönöm figyelmedet, tapintatos,de tökéletes értelmezésedet.