Az est meleg kenyeréből
szeleteltem vacsorám,
bort öntött kelyhembe álmom,
illatos fűágyon töltöttem éjszakám.
Hajnaltájban felébredtem,
fájó hideget éreztem,
magamra húztam vékony ruhám,
viharos szél elsodorta sapkám.
Fejbe vágott a valóság,
szégyen a hajléktalanság,
tilos is, belátom,
nem ez volt a vágyam.
Lábam indult, menekültem,
a folyóban elmerültem.
Sokan menekülnének abba a folyóba, véges, szomorú megoldás. A változás lehetőségét is megszünteti.
VálaszTörlésSzomorú valóság... Ha valaki utcára kerül, ugyan mit választhat? Az országban nincs mindenütt ellátóhely, hajléktalanszálló, ahol addig élt, el nem hagyná. Szomorú valóság...
VálaszTörlés