Elvész a szorgalmas lét,
lassan széthull családod,
se lángolás, se barátok;
növekszik benned a félsz,
száguldnak folyton a mentők,
örömöd, ha az: még élsz.
Jaj, ez nagyon ismerős életérzés! A magány halálos lelki betegség és nem fizikai értelemben, de akár úgy is. Csak egyetlen életünk van, de nem feltétlenül ragaszkodunk hozzá, mert lehet kilátástalan javulás és mégis viselni kell a kilátástalanságot. Sem megállítani, sem visszafordítani nem lehet - sajnos.
Az a "sajnos" a végén, az a jelzése annak: az életet megbecsülők óriási közösségébe tartozol te is, kedves Sarolta. Maradjon is így, a lét utolsó pillanatáig! :)
Jaj, ez nagyon ismerős életérzés!
VálaszTörlésA magány halálos lelki betegség és nem fizikai értelemben, de akár úgy is.
Csak egyetlen életünk van, de nem feltétlenül ragaszkodunk hozzá, mert lehet kilátástalan javulás és mégis viselni kell a kilátástalanságot. Sem megállítani, sem visszafordítani nem lehet - sajnos.
Az a "sajnos" a végén, az a jelzése annak: az életet megbecsülők óriási közösségébe tartozol te is, kedves Sarolta. Maradjon is így, a lét utolsó pillanatáig! :)
Törlés