A kis veréb szépnek hitte magát,
büszkén lebegtette tollazatát.
Egy gőzölgő lócitromon
falatozott nagy boldogan.
Figyelmes lett rá egy macska,
jé, a veréb milyen cafka!
Bűzös szagtól fintorogva
éhesen ő ezt nyávogta:
Ne legyen ki szürke, céda,
leszel nekem finom préda.
Farkával meglegyintette,
hamm! bekapta és lenyelte.
Így jár, ki oly elvakult, hogy nem vigyáz. Ne legyen! ne éljen! döntött a cirmos, s a magakellető verebet elnyelte a macskaétvágy. - Versed nem mentes a tanulságoktól, kedves Sarolta! :d
VálaszTörlésAz állatmesékben az emberek tulajdonságait kell megmutatnunk.
VálaszTörlésSok külföldi szerzőtől olvastam ilyeneket, de magyaroktól is. nagyon szeretem ezeket a verseket.