4 megjegyzés :

  1. Francis2019. május 1. 20:58

    Nyilván nemcsak ilyen alkalomkor, de sűrűn feltör az emlék... És ha csitul is, azért ott a fájó érzés: már nem gyógyítható a kusza agyműködés, bénító a tehetetlenség. - Anyák napján is a megnyugvásra nevel ez az emlék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2019. május 1. 21:36

      Igen, így van Gábor. Nem csak anyák napján, szinte nincs nap, hogy valami miatt ne gondolnék az Anyukámra, pedig már 9 éve nincs velem. :(

      Törlés
  2. karolina2019. május 2. 16:39

    Anyánkat "hibáival"együtt szeretjük és velünk marad, ha már eltávozott is.
    József Attila verseiben is imádó szeretete ellenére vádolja, hogy elhagyta őt mint gyermeket munkája miatt, de bár "káromkodni támad kedve" - felnőttként észreveszi, "hogy milyen ostoba" - őszinte emlékezés az ilyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2019. május 4. 9:36

      Köszönöm, Sári ! Tényleg így van, ahogy írod, és hiánya mindig elkísér minket.

      Törlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )