Hevesi Éva: Álarcban




A rettegés ráfagyott
arcomra.
Nem téphetem le róla.
Azóta
gyakran háromszor  sírok
naponta.

Függönyt fel!
Remegő térdekkel
a színpadon állok,
új jelmezemben.

Fulladozom.
Ordítok:
szeretet, emberség,
megbocsátás, hűség,
meghitt mosolyok?

Meghajlok.
Konganak a néptelen
széksorok.
Jéghideg csönd kóborog.
Könnyezem.
Milyen szánalmas vagyok!


2 megjegyzés :

  1. Annyira időszerűnek érzem. Ilyen a líra. Sok mindent tud még akkor is, ha nem azzá akart lenni, mint amivé egy adott helyzetben vált.

    VálaszTörlés
  2. Ne tudom, miért, de ismét a háborúra asszociáltam, s nagyon jó a versed. A mában élő ember létbizonytalanságát, szomorúságát, magányát mind-mind megdaloltad.

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.