hóban lábam félve emelem,
benne hagyom nyomaimat,
bármennyire nem szeretem.
Hó lepte be hajamat,
arcomon víz folyik patakban,
sétálok a lámpák alatt,
törölgetem csendesen.
Nem tudom, mit törlök,
havat, vagy a könnyemet.
Nem érzem, a hidegét,
égeti bőrömet.
Ildikó! 🙂 Ez a versed is olyan nagyon magányos... <3
VálaszTörlésKöszönöm, Ditta, valóban olyan. :)
Törlés