Siska Péter: Ex memoriam




1.

Korpusz az út szélén.
A felhők melegek,
akár a gyulladt
szövetek –
tompán morajlik
az egész világ.
Nincs, de lenni akar.
Nélküled.

2.

Örökké. Soha.
Ahogy az Istennel kötött
béke, az idő is
múlik – a régi ház
előtt állva őt nézed.
A kerítés mögül integet.
Mosolyog.
Vész a semmibe.


1 megjegyzés :