Sándor füttyentett,
s a múltból jelenbe illő,
kedves képet kapart elő.
Így született a vers-e.
Némi poli/tak/tikai tartalommal
stílusa felemelő
hetilapba tehető
gyöngybetűs szedet lett.
Az előszót a jelen
paragrafusa ütötte agyon,
az utószó mindezekhez
az ugyan-kit-érdekel jövő.
S míg a zárt szobák lámpafénye
világít e korban,
a siker tökéletes.
Mátay Melinda Mária: Anyám emlékéreÉletem leghosszabb kapcsolata voltál,szerencsés vagyok,vagy szerencsétlen tán?Napszíttatemetőkbe já
Mátay Melinda Mária: Egy állami tűzijáték margójára, 2023-bólMagyar vagyok.Itt születtem.RáadásulBudapesten.Sőt Budán,a Gellérthegyen,hol legurított és szörnyet
Mátay Melinda Mária: Ülök a tavaszbanÜlök atavaszban.Szelíd nyárfapihékszállnaka magasban,árad a pompa,madártrillahallik,s az egyszerűfű
Riba Ildikó: Igazságlehunyom szememszorosra zártpilláim mögött sziporkázóféktelen fények villóznakrajzolt köreik között
Riba Ildikó: Sikolybanszavak elhallgatnakmakacs falak leomlanakereje elméket kavarkétélű fájdalom facsarsikolyban állok m
Mátay Melinda Mária: Vannak napok ….Vannak napok,amikor……már nem számít,hogy féltünk.Vannak napok, amikor….Te jössz.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése