Sándor füttyentett,
s a múltból jelenbe illő,
kedves képet kapart elő.
Így született a vers-e.
Némi poli/tak/tikai tartalommal
stílusa felemelő
hetilapba tehető
gyöngybetűs szedet lett.
Az előszót a jelen
paragrafusa ütötte agyon,
az utószó mindezekhez
az ugyan-kit-érdekel jövő.
S míg a zárt szobák lámpafénye
világít e korban,
a siker tökéletes.
Mátay Melinda Mária: MegérkezésAzt hittem Istenek vagyunk!Most embervér a kezemen.Nézd!Hogy engedik hullni az ujjak!
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
Riba Ildikó: Álmodunk táncos tavasz kacér mozdulataritmusra ringat lágyanég kékjén pompázóvidám nap meglegyin
Mátay Melinda Mária: A citromMeghalt,mert nem szólt visszaés dühét magába fojtvabesavanyodott.Így szolgált csendben,míg egy nape
Mátay Melinda Mária: Átkozó - dal dorombra Ha kelsz reggel a tükörben én nézlek.Az arcodat az arcommal megméred.Mezők csendjén sír majd a fű a
Mátay Melinda Mária: In memoriam Banka„A szerelem nem múlik, mi hagyjuk el”, fűszálat ropogtatunk és csodáljuk magányunk g
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése