Rabszíjból csüng vér-karom, csonttérképem
kifeszítve izzik vallató ágyon.
Más hasra lapulnék, ha lepne álom,
kórházi otthonom befesti képem.
Fájdalmam üvölt, gépkarok motoznak:
„Nem rejtettem el semmit!”, nagyra tátott
szájjal súgom a falnak; rég nem látott
iszony-uszonyos pókok sátoroznak.
Szél is vitte: kígyót s békát hazudnak,
tolóajtók a neonszürkületben,
vesztes ágyon törten mozgatnak kedvet.
Mész-éjszaka méh-sárga lázt benyeltem:
titkon a mennyhez szól fohászom: „Csendben
vigyen a hordár, ha itt már eluntak.”
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése