1. Első rész
Lassan,
kényelmesen ballagott haza a temetőből a két asszony. Nem fáradtak el, nem
várta otthon semmi tennivaló őket, megengedhették magunknak a kellemes sétát.
Lenke is, Berta is saját gondolataival volt elfoglalva, egymáshoz sem szólva
bandukoltak. Vitték magukkal a temető illattal és nedvességgel terhelt
levegőjét, mely elegye volt a forró augusztustól elbóduló, meghervadó rózsák,
liliomok és a frissen lehullt zápor felfelé igyekvő párájának. A hirtelen
lezúduló eső felhője már eltűnt, a nap földi csillagokként szórta szét fényét
az esőcseppeken. A növények minden levele ezüstös fénnyel, majd frissen festett
zölddel fénylett. S amint távolodott közelükből az esőfelhő, helyébe kúszott
egy széles, mindent átölelő szivárványszalag.
Lenke,
aki Pestről volt itt Bertánál vendégségben, tűnődve megszólalt:
-
Ők kik voltak?
-
Nem tudom, a sok közül kikre gondolsz? Minden sírnál megálltunk néhány
pillanatra, akiket valaha ismertem, tiszteltem, szerettem. Lassan mindenki
odaköltözött, aki jelentett nekem valamit.
-
Azokra gondoltam, akik olyan sok előnévvel rendelkeztek.
-
Aha! Szóval, éppen őket szúrtad ki magadnak? Gondolom, pontosan a hosszúra
sikeredett nevük miatt. Ők voltak Gyenesdiási Gyenes Gedeon és Irma a felesége.
-
Volt valami különleges az életükben az előneveken kívül?
-
Ha meggondolom, egyéb sem volt, csak különlegesség. Mondhatom, mindketten
különleges lények voltak, természetesen teljesen eltérő módon. Ők testesítették
meg számomra az állatorvosi lónak azt a típusát, akik mindent felvonultattak,
ami arra a társadalmi rétegre jellemző -, ami sajátjuk volt, amiben élni
tudtak, s amit én nem ismerhettem, mert soha nem forogtam a gazdagságnak, a
kiváltságosságnak ilyen jellegű csoportjában. Természetesen abban a
szituációban, amiben ismeretségünk létrejött, már nem volt látható az igazi
pazar és pazarló élet, de sok mindent leszűrhettem belőle.
-
Hogy kerültek a közeledbe?
-
Előbb történt egy évvel, mint ahogy én idejöttem. Különben, úgy tudom,
véletlenül. Valami jelet kaphattak, hogy
húzzanak el az otthonaikból, és mentsék, ami még megmaradt. Az ötvenes évek
elején érkeztünk ebbe a községbe, és már itt találtam néhány előkelő embert,
akiket a történelmi események száműztek otthonukból, miután az életüket kivéve
mindenüktől megfosztották őket.
Neked
is tudnod kellene erről, de miután ezzel a csoporttal nem jöttél soha össze, a
jelek szerint nem érinthetett meg, amit hallottál róluk. Otthonaikból
kilakoltatták őket, ami azonnal az állam tulajdona lett, berendezési
tárgyaikkal, műértékeikkel, szerzett és öröklött értékeikkel együtt. Az a
néhány ember, akiket itt találtam, megérezve, ami rájuk vár, időben és maguktól
jöttek ebbe a faluba. Mondhatnám, előremenekültek. Így legalább valami kicsit
menthettek abból, ami az övék. A többség, akinek nem volt erre módja, tömeges
kitelepítésben részesült. Uradalmi pajták lettek a szálláshelyük, ólak szalmája
az ágyuk, táplálékuk pedig az, amit megtermeltek a magyar talajon. Többségük a
Hortobágyra került. Ők voltak a nép ellensége, a számtalan megbízhatatlan elem,
akiktől megfelelő éberséggel kellett óvni, védeni a proletárdiktatúrát. Őket
nevezték ki sötétben sompolygó ellenségnek. Árulóknak, akik létezésük minden
pillanatában veszélyeztették a népi demokrácia létét.
Aki
nem sértetten élte meg ezt az ideológiát, miként mi, meg sem értheti, fel sem
foghatja. Látod, te magad megélted, de nem ismertél közülük senkit, legfeljebb
egy-egy újságcikk lehetett számodra életüknek ez a morbid, szavakba nem
foglalható szakasza. Én sem tudnám elképzelni, ha nem tudnám személyekhez kötni
az eseményeket. Akikkel itt találkoztam, többen a felső valahány ezer közé
tartoztak korábban, történelmi nevek viselői, történelmi személyiségek
leszármazottai, magas beosztású értelmiségiek, a művész világ kiválóságai,
egyetemi tanárok neves sebészek, földbirtokosok, gyárosok. Mindazok, akiket ki
lehetett fosztani, és meg lehetett alázni. Ők legalább időben megszöktek a sors
elől, át tudták menteni a múltból néhány darabjukat. Ám hozták magukban azt is,
amiben felnőttek: neveltetésüket, modorukat, szokásaikat, kultúrájukat,
életformájukat. Hallatlan fegyelmüket.
Folytatása
következik
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése