Időnként messzire vitt utam
oda, ahova nem járnak sokan.
Erőm engedte, hogy szálljak,
de az éji csend eltörte
a képzelet-szárnyat...
elhagyott hangom sírt
a magány asztalán,
egy rozsdás falevél fonák oldalán.
Nyújtózik az ősz...
hosszan lelóg egy pókfonál,
ha majd a tél gallérjára száll,
megállok. Ideje már...
Szembenézek a sötéttel...
rám guruló közönnyel,
a megszokottság rongyaiban járva,
színeket tenyerem vonalaiba zárva
hagyom, hogy ölébe rejtsen a múlt.
De te emeld magasra fejed.
Arcodon ott van a jel.
Ne félj...
velem már nem vétkezel.
2010.
Related Post
Riba Ildikó: Viharszellő volt karodorkánerő dagasztottvihar lett szárnyad
Ruder Jana: Sárga ruhában…Ma is korán ébredt. Évek óta így van ez, megelőzi a felkelő napot. Ilyenkor belelép a papucsába, fe
Ruder Jana: Más vagyokÉn nem az vagyok akinek látszomnem vagyok sem selyem, sem bársony.Vagyok durva posztó, kemény vászo
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin
Riba Ildikó: Ölelkező fényekgombostű alkonyatot tűzfelvöröslő kék őszi égreegyszerű rajzán ezerálombeli szépreölelkező fényekor
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése