Erdő mélyén, bokrok ölén,
susogó fák között
türkizben fénylő tó
vize csendesen csobog.
Nem fecseg, csak mesél,
partja templomában
szomjas-szomorú
vándor megpihen.
Harangja nem kong,
nyelve elkopott rég.
Madár csőre ritmust
kopog köpenyén.
Vihar verte torony
karcsú rései között
könnyű szél szalad,
ujján hárfa dal fakad.
Kép: Zuly Guerra
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése