Erdő mélyén, bokrok ölén,
susogó fák között
türkizben fénylő tó
vize csendesen csobog.
Nem fecseg, csak mesél,
partja templomában
szomjas-szomorú
vándor megpihen.
Harangja nem kong,
nyelve elkopott rég.
Madár csőre ritmust
kopog köpenyén.
Vihar verte torony
karcsú rései között
könnyű szél szalad,
ujján hárfa dal fakad.
Kép: Zuly Guerra
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
László Mészáros: FéltelekMagamba rejtve is téged féltelek,nem kell túléljem, és nem kell értened.Talán a képzelet játszik cs
Riba Ildikó: Összetörtösszetört szavakcserepeinőszi dércsíptefázós derengésbenszívem mélyébőlégi szökőkútfeltörő cs
Riba Ildikó: Szomorú szabadságMegtehetném, mégsem teszem,szürke felhők táncát járjam.Szeretet és bánat hangjabús hegedű húrján&nb
Riba Ildikó: Álom Álom volt, varázslat.Szerelmes csókodgyönyörből gyöngyötfűzött nyakamra.Bőrömön ég méglágy aj
László Mészáros: Egy lépésKezem kezedben, játssz ma így,fessük arcomra álmaid!Színezzük egész a csodáig,hajamtól egész a boká
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése