Erdő mélyén, bokrok ölén,
susogó fák között
türkizben fénylő tó
vize csendesen csobog.
Nem fecseg, csak mesél,
partja templomában
szomjas-szomorú
vándor megpihen.
Harangja nem kong,
nyelve elkopott rég.
Madár csőre ritmust
kopog köpenyén.
Vihar verte torony
karcsú rései között
könnyű szél szalad,
ujján hárfa dal fakad.
Kép: Zuly Guerra
Related Post
Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A
Riba Ildikó: Csokorgyönyörű csokorhalott virág, leszedted:jövő gyilkosa
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin
Riba Ildikó: Ha hagynátok Hazugságban, kínbancipeltem gyötröttéletem keresztjét.Meghúznám magamkietlen odúban,ha végre
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.