Néha tud beszélni a hold,
s körötte az ég, levendulakék...
A diófa árnya ráhajol a házra
s hintaszékbe ül a lámpafény.
Bent a házban, egymáshoz
simulnak a könyvek,
kottát olvas az öreg gitár...
egy öreg hölgy szemét ellepik a könnyek
az óra meg csak jár, körbejár...
Ahogy lassan illannak a percek
elalszanak mind... a csillagok,
a hajnal lágyan csókot küld az éjnek
feljön a Nap, s ők minden boldogok...
2019. 07. 15.
Related Post
Ruder Jana: SzirmokNéma az alkonybagoly árnyéka mozdulfáradt a szél…A fák fölé lassanestruhát húz az ég.Én még&n
Ruder Jana: EgyedülGizi néni, csak ült az asztalnál, és nézett ki az ablakon.A regény, amit olvasott, nem tudta olyan
Ruder Jana: KikericsekMég kikericsekszirmán bóbiskol a nyáraztán elalszik...2018. 09. 19.Fotó: Ruzsa Dániel
László Mészáros: VérpirosMég nem tudom, hogyan mondjam el neked,olykor a csillagok eleven sebek.Vaksötét tükörbe hasadt hold
Ruder Jana: Sárga ruhában…Ma is korán ébredt. Évek óta így van ez, megelőzi a felkelő napot. Ilyenkor belelép a papucsába, fe
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése