Néha tud beszélni a hold,
s körötte az ég, levendulakék...
A diófa árnya ráhajol a házra
s hintaszékbe ül a lámpafény.
Bent a házban, egymáshoz
simulnak a könyvek,
kottát olvas az öreg gitár...
egy öreg hölgy szemét ellepik a könnyek
az óra meg csak jár, körbejár...
Ahogy lassan illannak a percek
elalszanak mind... a csillagok,
a hajnal lágyan csókot küld az éjnek
feljön a Nap, s ők minden boldogok...
2019. 07. 15.
Related Post
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Riba Ildikó: Viharszellő volt karodorkánerő dagasztottvihar lett szárnyad
Ruder Jana: BrekkilaNem is olyan régen történt, hogy a Nap igen nagy erővel szórta a sugarakat. A felhők messze jártak,
Ruder Jana: Elköszönő... Az ősz fellépőruháján,melltűként még ott a nyár...Tompuló fénye,lassan beleolvada szeptemberi
Ruder Jana: HáromsorosokSzilveszterEz a vonat isa végállomásra értát kell majd szállnom...*Zokogó fákattemetnek a kéményekk
Ruder Jana: Közelít az ősz...Vörös arany színekkel közelít az őszegy pók a bogárral, kicsit elidőz…Szél simogatja még a fák leve
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése