Szárnyait hátán összezárja,
S imbolygón ballag a vén varjú.
Teszi is ezt oly fontoskodva,
Bár gyakran – túlfeszíti a húrt.
Addig is, míg fúj a hideg szél,
Tehetné szolidan, s szerényen,
Akár az a kis szürke veréb –
Lám, ő sem tart semmire igényt,
Mint ez a nyirkos liget,
Alázattal várja a telet,
És végezetül, akár csak én,
Ki magától értetődőn lép.
Related Post
Balogh Géza: Lesznüe Dali: Havat hord a szél a tetők felett... (Ветер носит снег над крышей...) (műfordítás)Havat hord a szél a tetők felett,kitört a dermesztő tél.Az öreg házban csak az egerekneszeznek és -
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Balogh Géza–Baka István: Dániai hadifogság 10. részDélutáni indulással a Bonyhád melletti Majoson volt az első idegenben töltött éjszaka.Egy állatokka
Vladimir Nabokov: Vajon botrányos dolgot alkothattamVladimir Nabokov (Szentpétervár, 1899 – Montreux, 1977), Orosz származású amerikai író, lepkész, sa
Balogh Géza: Ajuna Ajuna: Olvasd a felhőket (Читай облака)(műfordítás)Alkonyatkor hazatérvefelnézek az égre.Délnyugati szél fúj;a felhőket oda sodorjaahol te leszel holn
Mátay Melinda Mária: Tanács Barátom!Nem kell mindig írni!Van az úgy, hogy jobbcsak sírni, sírni, sírni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nem ismerem a költőt. Csodàsan tömörít Gyönyörű szóképei vannak. Csodaszép a fordítàs!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.