Szárnyait hátán összezárja,
S imbolygón ballag a vén varjú.
Teszi is ezt oly fontoskodva,
Bár gyakran – túlfeszíti a húrt.
Addig is, míg fúj a hideg szél,
Tehetné szolidan, s szerényen,
Akár az a kis szürke veréb –
Lám, ő sem tart semmire igényt,
Mint ez a nyirkos liget,
Alázattal várja a telet,
És végezetül, akár csak én,
Ki magától értetődőn lép.
Related Post
László Mészáros: VérpirosMég nem tudom, hogyan mondjam el neked,olykor a csillagok eleven sebek.Vaksötét tükörbe hasadt hold
Dániai hadifogság 1. rész Balogh Géza - Mészáros István: Dániai hadifogság 1. rész (lintorfi fogolytábor 1945.)Mészáros Istvá
Mészáros László: OdaveszettEgyetlen kövem tóba dobtam.Mindenünk oda! Ki segít háta víz pillanatnyi kráterébevisszahelyezni a c
Riba Ildikó: TévhitŐriztem szépnek hitt emlékedet:időnként leporoltam, simogattam.Azt mondtad sose kellett volna...&nb
Balogh Géza - Konsztantyin Balmont : Himnusz a TűzhözKonsztantyin Balmont: Himnusz a Tűzhöz(Гимн Огню)1A tűz tisztító,A tűz végzetes,Szép és uralkodó,Fé
Balogh Géza - Mészáros István: Dániai hadifogság – 5. részAusztriaX. 28.Sopron mellett léptük át a trianoni határt, a zászlóalj századokra, a századok szakas
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nem ismerem a költőt. Csodàsan tömörít Gyönyörű szóképei vannak. Csodaszép a fordítàs!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.