Nem tudom mi ez,
valami édes, kínzó,
romlott, de akarom.
Pedig árt,
szemembe könny fut.
Előled szememet takarom.
Elárul, hűtelen mást csinál,
én kacagnék, ő meg pityereg,
Semmi életünk langymelegében
bennem a május didereg.
Didergő
Nem tudom mi ez,
"Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
VálaszTörlésFájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!" (J.Gy.)
Ez jött be nekem olvasva versedet!
Üdv. Szabolcs
Kedves Tati! Biztosan ez a vers visszhangzott bennem, ismerem én is, csodálatos.
TörlésKöszönöm.
Köszönöm.
Törlés:)
Szép a versegész, s a könnyek leírása meg káprázatos!
VálaszTörlésKöszönöm Judit!
TörlésLájk.
VálaszTörlésKöszönöm, Tibor!
TörlésNe dideregj, szeress mást majd egyszer!
VálaszTörlésDrága Éva, rövid az élet. Azért köszönöm.
TörlésAmi árt, néha erőssé is tesz. Nagyon szép a versed, Éva ! :)
VálaszTörlésKöszönöm, Ildikó!
TörlésNa mi, mi az, ami?... Találgasson, aki akar, aki nem gondol egyből valami akarhatóra, szerethetőre... Én meg csak azt mondom: ezt borzongatóan jól megírtad, kedves Éva. :d
VálaszTörlésKedves Francis, attól tartok igen. Köszönöm.
Törlés