Szeretem a Holdat, tudom, minket gyakran látott,
sárga arca terített ránk kacér világosságot,
nem sokat, éppen annyit, mit a szemérem elvisel,
közben rácsodálva hittem egyszer innen elviszel.
Hisz láttalak a Holdudvarban álmaimba bújva,
csillagalmot terítettél lábamhoz a múltra,
elértük a földről vágyott csendes boldogságot,
és nem kívántuk többé vissza az árnyékvilágot.
Csak ültünk, közben ringatóztunk, felhők kékjén szálltunk,
integettünk s én mohón fogtam éji látomásunk,
felhőtlenül, árnyék nélkül békesség vett körbe,
visszacsillant minden fényünk lent a víztükörben,
cinkos ajkunk összeért a kezünkkel takartuk,
itt a földön nem hitték el, hogy ezt így akartuk.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése