Felém jön illatod, arcodról jön felém,
talán ideér és átjárja bennem az üreget,
üres pórusokba rejtekezik, majd
kibomlik nekem, csak nekem.
Édes ez az illat, a maga szomorúságával
jön, mert a kezemmel nem simíthatom,
nem száríthatom, ha gyöngyverejtékek
indulnak el feloldani őket sós ízükkel,
csak a zsebkendőd lehet ott veled,
és sárgán irigyelem a zsebkendőidet.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése