A hajnal a kert alján
lassan felém lépked,
karját szürkén fáim fölé vonja,
mereng az égre
lesz-e ma végre
aki az életet
megöntözni fogja?
Bátorsága híján
alig marad velem,
elsöpri a reggel
kócos ölelését,
kék égi köpenyből
látszik a nap lába
rálép a világra
szórja köszöntését.
Kezdődik a robot
száz taposó aknán
lábunk is megtorpan,
csigamódon topog,
nyisd ki a szemed,
serkenj, emberiség,
szádat tartsd csukva,
s fülelj, halld ki zokog!
Tetszettek soraid, kedves Éva! :) Ezért érdemes lenne kicsit igazgatni verseden; például ilyesmikre gondolok: a harmadik sort felébe vágnám, a hetedik sor csak ez lenne: "megöntözi?". Ha szándékodat jól értem, akkor két sort felcserélnék: "kócos ölelését / elsöpri a reggel". Pár helyen pótolnám a hiányzó vesszőt, például: "s fülelj, halld, ki zokog!" Tetszett ez a (most szabadon átírt) szóképed is: emberiség emberei, zokogjatok! :)
VálaszTörlés