rövid boldogság után sorsom irigy kézzel adott ajándéka vészjel; mélabús hattyú puhán haranghangon zokog átölel panasza múlt... Tovább olvasom »
rövid boldogság után sorsom irigy kézzel adott ajándéka vészjel; mélabús hattyú puhán haranghangon zokog átölel panasza múlt... Tovább olvasom »
Talán szerettelek, szívemben őrzöm képedet. Nem írtál búcsúlevelet, szótlanul elhagytál, mint tavasz a telet. Talán sirat... Tovább olvasom »
Berta és Anna életére hirtelen szállt a nagy fekete madár. Apjukat favágáskor gyűrte maga alá a zuhanó fa, még pislákolt benne az é... Tovább olvasom »
Fotó: magyarszo.com Olyan élményben volt részem, amiről álmodni sem mertem volna. Onnan kezdeném a tudósítást, hogy nemrégen közölt... Tovább olvasom »
Apu Meghalt. És most legszívesebben nem is mondanék semmi mást. Megvárnám, míg a fejemben a szó visszhangja fokozatosan halkul, majd... Tovább olvasom »
Mindig hiányzik valami vagy valaki: egy tárgy, egy társ, egy kapcsolat, foglalkozás, egy jó szó, ízes falat, siker, szeretet, akara... Tovább olvasom »
Hogy mikor jössz, most még nem tudom. De látod, zöldülnek már a fák. Mintha téged várna mind. Néha ezt gondolom. Ha eső veri az ab... Tovább olvasom »
(Nagytarcsai TÖK-FESZTIVÁL-ra) Fanfár harsan, nincsen vita, véget ért a viadal. Összemérte tökeit az öreg és a fiatal. Volt itt... Tovább olvasom »
Titkos magány Magányom a lélek titka, Együttlét fel nem oldhatja. Mióta élek, bennem létezett, Bár nem ártottam vele senkinek. Ne... Tovább olvasom »
Kelebi Kiss István Utazás Ez a szoba menedékhely, ide csónakázás helyett vackolom be magam, pedig valójában ott ál... Tovább olvasom »
Fotó: M.Fehérvári Judit - Egri bazilika Ha holtan kiterítenek, megsiratnak a verebek. Ki ment meg kóbor kutyákat, ki töri le ... Tovább olvasom »
A panelrengeteg szívében, fáktól övezve bújt meg a kicsiny játszótér. Az óriás tízemeletesek között a napsugár utat talált a boldog gyer... Tovább olvasom »
Tavaszi éjszakán magányos sétára vágytam. Virágos parkban, lombos fák alatt kényelmes padra találtam. Illatfelhő kellemkede... Tovább olvasom »
Akkurátus, kevés szavú ember volt Zsiga bácsi. Amilyen keveset szólott, olyan sokat dolgozott napestig. Ebben nem ismert tréfát. Meg is... Tovább olvasom »
Tarka szivárvány görbül az égre üdítő nyári zápor után, langy pocsolyában szoknyát emelve mezítlábasan táncolt a lány. Karcsú derek... Tovább olvasom »
Hol volt hol nem volt... mint a mesében, így szólnak rólunk az utódok, ha már nem leszünk legendás idők hús-vér tanúi, kiket óv a ... Tovább olvasom »
álom volt varázslat szerelemes csókod gyönyörből gyöngyöt fűzött nyakamra bőrömön ég még lágy ajkad nyoma hiánya perzsel vágya... Tovább olvasom »
Jure megszokott napi tevékenységei közé tartozott, hogy alkonyat előtt körbejárta a cseppnyi szigetét, miután ezzel végzett, bement a vi... Tovább olvasom »
Sötét kút a múlt minden emlék belehullt, kút vízébe fúlt. Nincs múlt, nincs jövő, jelenem keserítő, sebet ütő kő. Tóth Sarolt... Tovább olvasom »
barna léces kis kerítés határ szélén körbenéz lába mellett búzavirág pipacs nyújtja nyakát köré fonja aranyszínű kecses karját n... Tovább olvasom »
Egy kis nosztalgia pünkösd szép ünnepén Szépemlékű vári nagymamám úgy tartotta, hogy a pünkösd szerény ünnep. A kamrában tárolt élelmis... Tovább olvasom »
Lép a láb, menj tovább! Haza hív a hajnal. Lassan jársz, tétován, átmulatott éjszakád másnaposan bosszút áll. Aggkorodban... Tovább olvasom »
Thököly Vajk versét előadja Kathona Mónika, hegedűn kísér Rossa Levente Bors A képek a június 6-án kezdődő csíksomlyói búcsú múltbéli ... Tovább olvasom »
Bíbor lélek vad hűvösében apám kegyéből még éppen élek. Néma őszben éber páfrány, halvány emlék még vigyáz rám. Inte... Tovább olvasom »
Kamilla számára lassan fakult ki a világ, az ég mélykékje színehagyottá, a zsendülő levél zöldje s a tavaszi napra kandikáló ibolya s... Tovább olvasom »