nosztalgia

Egy kis nosztalgia pünkösd szép ünnepén

Szépemlékű vári nagymamám úgy tartotta, hogy a pünkösd szerény ünnep. A kamrában tárolt élelmiszerkészlet ekkorra már igencsak megcsappant. Tőle hallottam azt a mondást is, hogy "karácsony kalácsból, húsvét sonkából, pünkösd forgácsból". Mert pünkösdre általában már csak az maradt, ami húsvét óta nem fogyott el. Erre a napra, a pünkösdvasárnapi ebédre tartogatta viszont a kakast. Pünkösdre ugyanis már mind kikeltek a kiscsibék, több kotlóst meg nem ültetett. Az ünnepi ebéd pedig mindig az a peckes, baromfiudvart uraló tarajosból készült tejfeles, nokedlis felséges finomság volt, melynek ízére gondolva mindig a gyermekkorom egy kis szeletkéje jelenik meg...
Pünkösd hagyományosan a bálok időszaka is volt, az udvarlás ideje is. Szülőfalum utcáján csoportokba verődtünk leánypajtásaimmal, ki az ünneplőruháját mutogatva, ki a fiúk előtt kelletve magát, így sétálgattunk végig vasárnap délután a főutcán késő délutánig. Mert este már várt bennünket a táncmulatság, amit ki nem hagytunk volna semmi pénzért. Ezt követően aztán hetekig beszédtéma volt, ki kit kísért haza a mulatság után.
De nemcsak az én szülőfalumban báloztak, a szomszédos Guton például pünkösdöltek. Az ünnepkörhöz kapcsolódó szokások felelevenítése mellett a vigasságoké volt a főszerep. Egy alkalommal én is részese lehettem a rendezvénynek, és nagyon élveztem. Bevallom, elsősorban a kíváncsiság hajtott oda, hiszen a pünkösdi király és királynéválasztás azért igen érdekelt, meg hát sose lehet tudni... A pünkösdi király különböző ügyességi versenyeken való szerepléssel érdemelte ki a címet. Ez kiváltságokkal is felruházta, például ingyen ihatott a helyi kocsmában. A pünkösdi királyné pedig az lehetett, akit bármennyire próbáltak megnevettetni pajtásai, végig komoly tudott maradni. A megválasztott pünkösdi párt aztán lóra ültették és énekelve kísérték végig a falu főutcáján.
A református egyház hagyományosan áldozócsütörtökhöz és pünkösdhöz köti a fiatalok konfirmációját. Ekkor járulnak az ifjú konfirmandusok a gyülekezetük tagjai elé, hogy hitet tegyenek vallásukról, egyházuk teljes jogú tagjaivá váljanak.
Jó elnosztalgiázni a régi dolgokon, különösen azoknak, akik egykoron faluról kerültek a városba. Sajnálom, hogy az Ungváron felcseperedett csemetéim ezekből a régi hagyományokból már teljesen kimaradnak. És bizony még meg is mosolyogják "öreganyjukat", ha ezeket a régi szokásokat emlegeti. Az internet és az okostelefonok világában a pünkösdi bálok deli királyai és királynői már lassan archaizmussá válnak...


Fedák Anita