Tavaszi éjszakán
magányos sétára vágytam.
Virágos parkban, lombos fák alatt
kényelmes padra találtam.
Illatfelhő kellemkedett,
a Hold rám nevetett,
csillagok virágos kertje
fényes csillárként remegett.
A végtelenben valahol
a szférák zenéje dalolt.
Merengtem a természet szépségén,
az éjszaka békességén.
Hirtelen részeg ricsaj riasztott,
a csend összeomlott.
Tóth Sarolta
Igen, ez mindig így van valahogy.
VálaszTörlésA békét nehéz megőrizni - megzavarják
Törlésköszönöm figyelmedet
karola