Amikor megszületett, olyan csenevész volt fiú létére, hogy az apja azonnal szét akarta tépni, mivel életképtelennek tartotta, de az a... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Hóbortos hónapok
Javallatos január Fehérező február Mártírhozó március Ápolatlan április Mályvarózsa május Juvenilis június Jussoló július Aukciós... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A kis fatörzs
Az emeleti lakás lodzsájáról gyakran szeretett volna elbámészkodni messzire, de minden alkalommal hamar befejezte a nézelődést, mert ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Bolyongok
Fényes csodát szül zsongó-zsibongó tavasz, idő húrján hegedül. Tükrömben fénykép, ismerős mosoly, tudom. Mégis idegenül... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Az alku
Dr.Faustus minden idegszálában érezte, megöregedett. Kívülállóként vizsgálgatta magát karszékében, vastag-kockás plédbe csavart testé... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Mintha tavasz volna
Felhőbölcsőben aludt a tavasz, virágos rétekről álmodott. téli álmából vidáman ébredt, felül az ég derűsen kéklett. Hosszan nyújtózo... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Választható
Hej, te, jöttment, bolond legény, téged bárki megvezethet? Korpa közé keveredőn desszert lehetsz keveseknek. Bár... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Fáradtság
Fáradtságban nincsen gyászdal. Fáradtságban fáradság van. Fáradtságkor elferdül a lélek. Fáradságkor fáradozás van. A fáradtság kiül... Tovább olvasom »
Szöllősi Irma: Gének
Nem vagy már se test se lélek, te bennem élsz, s én belőled élek. Mondd ki fejti meg léted titkait ? Őslény ősöd fejlődött örö... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A borbély
A városka főutcája egy helyütt szép térré öblösödött, itt állt a templom, vastag, sárga falaival és a kapu felett magasodó tornyával... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Hát ha maga mondja...
Hát persze, hogy én mondom, ki a franc mondaná. Aztán miért mondaná más? Csak úgy, az érdekesség kedvéért? Vagy egy olyan időnyer... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A madarak
A madarak csodalények, Isten jókedvében teremtette őket. Tollazatuk színes, fényes, át nem ázik, nem is kényes. Szárnyukat ha kiterj... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Emlék
Ültek egymás mellett. Párja hozzáért. Bámult rá, mit akar. Ó, semmi, semmiség. Eltelt jó pár év. Ha ma lenne az érintés… A kép c... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Éjszaka
Nappal és Éjszaka szakadatlanul váltják egymást. Jön a Tél, és díszruháját veszi fel, ilyenkor nem tudom férfiing és fehér gatya nem ... Tovább olvasom »
Szöllősi Irma: Látomás
Felhők felett száll egy madár, menekül. Szobrok épülnek és dőlnek észrevétlenül. Nem számít fiatal vagy öreg, a tömegben elvegyü... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Féktelen fantázia
Férfi- és nőtársak, tegyék a kezüket a szívükre, és nyilatkozzanak: kinek nem volt szüksége sohasem a környezetében élők megértésére,... Tovább olvasom »
Szöllősi Irma: Liliomok
Rügybontogató halvány liliom levél illata ébred. Liliomfa ág boldog ölelés édes a feltámadás. Színével gyógyít megt... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Macskáknak
Húsleves macskáknak Ínyenc macska egerét tejbe áztatta, jóízűn felfalta, bajszát is megnyalta.. Étlapjára írta: "f... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Múlósdi
Múlunk, felejtődünk, ami egészen normális, mert első sorban mindenkit a saját elmúlása érdekel. De nem változna ez a helyzet akkor se... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Szeretet 2
A szeretetet éltetni kell, ne hervassza el semmi sem. Szélvihar ne tépje, árvíz el ne mossa, mert annyi féle van belőle, ahány csil... Tovább olvasom »
Szöllősi Irma: Mindnyájunké
Ölbe tett kézzel mosollyal arcodon leülsz közénk. Éjszakák sötétjét az évek ráncaid mögé rejtették. 88 éveddel is ragyogsz közöt... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hiedelmek és a valóság szembesítése
Hiszed-e, hogy létezik teremtő, kinek hatalma nem legyőzhető, Ki gondot visel a mindenségre, ki soha sem ért semmit félre, aki nem k... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Lázálom
„Hazugság! Senkit nem ér bántódás.” Folytatná bár, de lám, megszakad az informálás. Oszló testek buknak elő, ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Szürkeség
Szürkén ölelkezik ég a földdel, ez lenne üzenet, vagy csak elrejt minden csúnyát és szépet: harcok árán győzelmet a Panon síkság zöl... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Elképesztő történetek…
Vilibald, békésen haladt lefelé a lépcsőkön, egyik kezében fonott kosarával, a másik kezét csúsztatta a korláton, valami biztonságot ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Ártó percek
hervadó virág éjszakai látomás szendereg s zihál percek üldöznek menekül züllött lelkem még árthat nekem Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Múló idők
Percre perc jött, napra nap. szállt az idő, mint a sas. Torlódtak az évszakok. Hócipőt viselt a nyár, villámlott az őszi sár. Jeges... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megállj!
Nem vágod a jelent? Szédültek tetteid? Netán présel a múlt, a jövő is keserít? Állj meg, hőkölőn! – a s... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Jani ajándéka
Langyos eső csapdosta a járda köveit, de az emberek nem sokat törődve vele vígan igyekeztek hátizsákkal a hátukon távolabbi céljaik f... Tovább olvasom »
Szöllősi Irma: Foltok
Becsukom a szemem - rejtélyes folt. Becsukom a szám - ez eddig sose volt. Ölbe teszem a kezem - nem szövök, mint a pók. ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)