Megláttalak, magamban lerajzoltalak. Ábrám – csupán körvonalad. Ismerni akarlak, töltsd ki az üres körlapot, mutasd meg magad! Nézz a szeme... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A szerelem hervadása
A szerelem emberi kapcsolat, boldoggá tehet párokat. Sok öröm, de még több bánat, széles folyam, apad, árad. Érzékszerveink függvénye vágyai... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Teret a leg-nek!
Trabi áll, nem először, a kitüntetett helyen. Kitüntetett hely? Hülyéskedem? Nem. Csak eszembe jut a menedzser-sztár nagysikerű könyve. Bizo... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megfejtés
Sietek, kockaházak felől; no de, miért e sietség? Valamiért, vagy valaki elől? Lehet az bolond szenvedély? Vajon mire nem jut idő?... Amihez... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A szépség múlandó
Az élet különös varázslat, végtelen változat, keletkezés és pusztulás, örökös körforgás. Természetes szépség: táj és élőlények, szubjektív í... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A szerelem ünnepe
A méh nem szerelmes a virágba, a tehén sem a bikába. A párzás állati ösztön, fajfenntartás rögtön. Szerelmes csak ember lehet, testi vágyhoz... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Nem értem
Csend lesz, halkulunk. Békét hozott a lét? Csend van - némaság. Talán csak itt bennem? Csend van: végtelen. Lehet, hogy meghaltam? A kép cím... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Falon
Megriasztó, durva hang. A falakról riogat. Lejárat – így zaklat ez. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A fák lombja
A fák lombja összehajol, suttognak a levelek. Szél hárfáján halál dalol, siratja az életet. Gyűjtöttem sok ismeretet, memóriám mégis üres. M... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Jövő
Fogadom, ami jót kapok, adom, amit adhatok. Megélek-e belőle? Erre biz nem gondolok: máris boldogabb vagyok. A kép: Eksztázisban; magángyűjt... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A hídon
Ugrásra készen álltam a híd közepén, hullámok táncoltak alant a folyó vizén. Csacsogva, csábítva hívtak a habok, szédültem, készültem, magam... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A világ nélkülem
Virágos rét voltam egykor, színpompás, daloló élet, termékeny lehetőségek, sikeres jövő-ígéret. Kegyetlen eke mélyen fölszakított, kiforgatt... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Alku
Szeress annak, aki vagyok, és aki még lehetek. Kedvelj megint egy kicsit, amennyire tőled telik. Viselj el, s már örülök; lejjebb adtam – al... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Fővalaki, ha tud rólunk
A baj ritkán jár egyedül. S elvétve kopogtat: ha már jön, csőstül tör az emberre... J. úrhoz sem köszöngetve állított be a kórság. Leverte ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hosszú az élet útja
Hosszú út vezet hazáig, születésünktől halálig. Sírva jövünk a világra, tehetetlenül és fázva. Tanulunk beszélni, járni, értelmes emberré vá... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Kerestelek
Miért van az, hogy éle van a kőnek, miért van az, hogy visszanézni fáj, miért van, hogy gyakran összekoccan két egymás felé nyújtózó faág? P... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megértő, játszó sorok
Mottó: Embernek lenni annyit tesz, mint úton lenni. (Déry Tibor) Vandálbarát Tör-zúz a pasas, felhasítja az ülés kérpitját. Megrándul Ková... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Önkép
Humorom nem káröröm. Ha gondban vagyok, könnyít elviselnem. Ma kétszer is nevettem! Holnap is lesz mókás kedvem? A kép Balassa Katalin munká... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Minden, ami lehettem volna és minden, ami nem lehettem Cătălina Mihai írása – megjelent a LiterNet online irodalmi portál Proză scurtă – Miscellanea rovatában 2021.01.09 (Újságkivágások …)
Ma elmentem az egyetem előtt és arra gondoltam, milyen lenne most az életem, ha az idegen nyelv szakon maradnék és nem lépnék a színészi pál... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Eladó az egész világ
Mennyi a vételi ára? Nem túl drága? Azt mondják, végtelen, fel sem fogja az értelem. Sok isten birtokolja, bérbe adta, égitestek ragyognak r... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Önzőség
Keringünk magunk körül, saját sorsunk érdekel. Kinek a létére figyelnénk? ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Miért szomorú ez a vers?
Miért nézünk hosszan vissza, mikor búcsúzunk? Talán érezzük, hogy többé nem találkozunk. Miért feledjük el gyorsan, amit álmodtunk? talán tu... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Magány ősember módra
Erdőkerülő? Az erdőben rejtőzködő dögöt evő Benő. Nem önhibájából lett ő munkakerülő. Száraz ágakat gyűjt, nyársat farag, máglyát rak, azon ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Sandán
Féltékenyek a sikerekre. Irigykednek méltató szókra. A világ nevet: ez visz előre. A kép címe: Kakasviadal; Bráda Tibor munkája. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az éjszaka fényei
Halkan hull a sötét, mélyül, telik az éj, de Te ne félj! Sötétben tündöklőbb a fény. Suhanó felhőket kerget a szél. Elringat a néma, ezüst é... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Cél
Ártalmas hiedelmek, furcsa előítéletek, szemforgató jelszavak. Mindez miért? Védeni a hatalmat, megőrizni a tekintélyt. A kép Lak Róbert al... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Hideg szikrák
Napsugár áztatta tájban aranylón ragyog a nádas, víz tükrén képe messze ring, langy szellőben lágyan int. Bokrok tövén árva fészek, szél ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Évváltás
Nincs most más kívülünk, egymást üdvözítjük. Hurrá!, ez a jelszó, kezdődhet az új év. Lehet, nemcsak új jő? Boldog és szép lesz jövőnk! A k... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Holdvilágos éjek
Holdtöltekor a Hold feje kerek sajt, felhő sapkát hord, rajta bojt. Két szeme helyén sötét folt. Huncut mosollyal tekint a földre, Ő most ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szilveszter
Szilveszter különleges ünnep, az emberek öregebbek lesznek, ennek örülhetnek! Örömteli események, gondok, bajok, betegségek, feledésre méltó... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Csalódás
„Milyen érzés az, mikor várod a nőt?” (Kérdem; teljék az idő.) „Valami örök ide-repült kezdete?” - Elszállt. Kezdet se volt. Képünk a netrő... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megítélés
Baj, hogy nincs időd, vagyis csak kevés? Hogy végtelenül egyszerűsíts, találó legyen, bármiről szólj? A t... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A légy kalandja
Kerek tó a falu végén, horgászott a bátyám éppen. Csali volt egy kövér kukac, melyen egy légy lakmározott. Nagy hal bekapta a csalit ott, ah... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Télapó hazája
Valahol , messze északon szikrázó fénnyel vakító jégbirodalom, Hideg herceg alszik itt, szép tavaszról álmodik. Viharos szél havat szállít, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kedélyzavar
Ülök a gépem előtt, nyugtalan fejjel, kézzel, az egészet alig értem... Ülök a gépem előtt, és tétován kérdem: hová lett a jókedélyem? A kép... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Félsz
Forog az idegen. és rossz érzés fogja el. "Itt aztán minden megeshet. Bármikor kirabolhatnak. Ami a legrosszabb: elvehetik életed.... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az idő visszafordítása
Visszatérek a jövőbe, távolodom egyre tőle,. Földi létre nem emlékszem, más tér volt ott, más időben. Régóta a Marson élek, ha ez - egyálta... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szállnak a gondolatok
Angyalszárnyakon szállnak a gondolatok, akár a madarak, szabadok. A szó elszáll, az írás megmarad, felelősség minden szavad. Hatalmával a be... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Virág, zölddel
Hideg volt. Az ég piszkos szürke, a fák kopaszon, társtalanul, csüggedten meredeztek felfelé. Az állomáshoz közeli virágüzlet már bezárt, ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Gyermekmesék
1. - Milyen pénzet adtál nekem? – jött vissza a boltból a kicsilány. Kenyérért küldtem el. Életében először egyedül. S most itt áll előttem... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Variációk
Józanul élők. Ide-oda élők. Henyélők. Kertelők. Erejükkel visszaélők. A kép Aatoth Franyo alkotása Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Elfújja a szél
Hűvös estében sötéten aláhulló falevél, lassan zizegve fújja a szél: sóhaja még elkísér. Hó helyett satnya dér, fényes hátú bogár már al... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Görbe tükörben
Van, aki ugrál, van, aki mászik, a legtöbb ember szerepet játszik. Semmi sem az, - aminek látszik. Lelkünkben is békésen összefér a jóság, g... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hogyan keletkezett a világ?
Miért zöldell a fű? Miért hull le a lomb? Miért fut a szemét, ha kergeti a szél? Miért hal meg korán, aki még alig élt? A virágok színét, a ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: De ha...
Változhat minden ember, hirdeted bátran, fennen. ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Szeretni
"szeretni jöttem" erre a szép világra ne bántsd szívemet ./. "szeretni jöttem" fényt gyújtani a sötét öleléséb... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Életünk
Álmodás. Zene. Tánc. Óévek. A jelen, jövőnk. ... és a folytatás. A kép címe: Láthatatlan erő; Kabay Tilda munkája Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Téli madáretetés
Itt a tél, fúj a szél,zörgeti az ágat. Fütyörész, dudorász szomorú nótákat. leveletlen ágon éhező madárkák ismerős aranyos gazdájukat várják... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Groteszkek
Zenét hallgat süket füllel hasztalan, festményekben gyönyörködik de vakon. Láthat, hallhat - érzéketlen, ő csak sznob... szépérzéket nem áru... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Lét, ilyen
Szavak, tettek. Szép hamisságok. Fent átmosnak, megvezetnek. Magam mardosom. A kép graffiti Brazíliából. Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)