Okoska poloska aludta plafonban, sötétben éjszaka leugrott az alvókra. Teleszívta magát vérrel, akit csípett, dagadt képpel vöröslő göbö... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szkeptikus
Vajon minek látnak? Bánnád, ha tudnád. Kérdheted unásig, nevetnek rajtad is. Az utókor? Leg... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Cicalecke
De társad ő csak úgy lehet, Ha majd bizalmát elnyered (T. S. Eliot) Ma nem a magam dolgaival akarok bölcselkedni, hanem csak a nagyf... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Öregségem nem bánom
Fene bánja ha kritizálnak, barátaim sorába beálltam, lettem önmagamnak is barátja. Akkor fekszek az ágyamba, amikor az álom szólítgat, a... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: A papnő a boszorkány és a sámánasszony meséje
Már régóta voltam odabent. Valaha én is ott éltem köztetek az erdőben. De többet akartam. Vágytam a tudás falai közé. Oda, ahol megfe... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: A Játékos 3. rész
Szia Zsófi! Ez már harmadik levelem, mióta nem voltál itthon. Nyárra ígérted, hogy legalább egy hetet itthon töltesz, s majd el... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A világjáró
Déltájban indult útnak, semmi értelme sem volt reggel nekiindulni, mert az indul reggel, aki megy valahová. De neki semmi dolga és ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Éjszaka 2
Az éjszaka vak és siket csendjében ébren heverészni, az ólomlábon vánszorgó idő monoton ringató ölelésében, távol minden nappalok lél... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Hidegek idején
Bezárt ajtó, felvonóhíd. Rácsok az életen. Mosolytalan odaintés. Ki ez az idegen? Szavaknak nincs jelentésük. Csak úgy odavetett. Tudhat... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Egérke megmenekült
Meggyötört egérré váltam a nagy macska játékában. Mancsaival tologatott, farkamnál fogva feldobott. könyörögve hörögtem, Kegyelemre nem ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mentségidő
„Parancsra tette. Ez volt a dolgok rendje. Ő bizony szenvedett, hogy súlyát elviselje!” Csak báb volt, ki ezt kibúvónak... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Száll a nóta, szól a dal
„Száll a nóta, szól a dal, száll a vidám ének” - régi szokásuknak engedve, ma is felmentek a dombra. Pista, Laci, Karesz, Márton. Klá... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Sétautam
Amikor esti sétautam a távolabbi szomszéd házánál vezet, eszembe jut a rég-volt életem. Ragyogó ablakszemekről a napfény arcomra szökke... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: A férfi, akit megvettek Istentől
Lassan szétfolyik minden. Elmosódnak a határok és megszűnik a külvilág. Talán nem is létezett igazán, csupán díszletként szolgált, am... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Az út
Amerre csak nézett, mindenütt hegyeket és erdőt látott. Mintha nem is lenne vége. Aztán elindult lefelé a magaslatról vissza a kopár ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Hű, de silány
Mert nem képesek egy tisztességes embert odaültetni, aki az asztalra csap! Mert aki megpróbálta, az is csak akkor, ha furnérozott vol... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Reményeink szerint
Reményeink szerint megvalósul szükségletünk, a rend, képességeinkkel megteremtjük a társadalomban, gondolatainkkal önmagunkban: odakinn ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Értetlen
Ízek, hangok, színek, örömök, vágyak, remények, pótlék élményeid. Pörögnek az évtizedek. Töprengsz, ha nem érte... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Hozzád hiába beszélek
Fülledt a levegő, a földbe döngöl, fogd a kezem, vigyázz, mert elveszek, teremts nekem lenge szellőt, hadd bókoljon helyetted, jól tudod... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Mert a boldogságszerv csoki tortát eszik, ugye?
Emma a templomkövet súrolta és közben azon gondolkodott, hogy a boldogságot milyen sokféleképpen meg lehet élni. Ő sokszor nem is áll... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)