Az éjszaka vak és siket csendjében ébren heverészni, az ólomlábon vánszorgó idő monoton ringató ölelésében, távol minden nappalok lélektelen zajától…lassan beleőrül az ember.
Hibernált agyának lomha vánszorgása, kizárólag ingerlő emlékeket ráncigál elő, az idők folyamán felgyülemlett emlékhalmazából, ami végképp elsöpri az elalvás vágyát is.
Mehr Licht – volt Goethének utolsó szava, és ennek igazát ilyenkor érti meg az ember igazán. A sötétség egyetlen ellensége, a fény.
A békés napfény, a nappalok hazudta lehetőségek, sikerek reménye, éltetni képesek a reménykedőt, és mire megtanulja, hogy semmit nem szabad komolyan venni, mert a reménykedés, és a fény, egy délibáb, egy éltető vízió, a reményvesztés elleni gyógymód, amiről a végén bebizonyosodik, hogy annyi eredménye volt, mint halottnál a beöntésnek.
Mondják, a gondolkodás a tett halála, és ez nagy igazság. Háborogni, megváltoztathatatlan helyzetek miatt, csak tönkreteszi a gondolkodót, bezzeg egy fafej, elfogadván, ami van, és abban találja meg élete értelmét, örül, hogy egy lyuk van a fenekén, és eszébe sem jut, hogy miért nem kettő.
Büszke és elégedett, ha valójában nincs is mire, akkor arra.
Hihetetlen, hogy milyen hosszú tud lenni az éjszaka, az Istennek sem akar pirkadni, pedig a vonal végén vagyok, és mindjárt kiugrom az ágyamból, és ordítani kezdek.
Hogy hol tekereg ez az álomtündér, aki megszabadít gondolataim szeretetlen szorításából! Elvágva tépelődéseim lelket emésztő folyamát, hogy megint próbáljak hinni abban, hogy nem élek hiába. Hogy tudatosan becsaphassam magam.
De most látom, szürkülni kezd. A tárt ablakomon a hajnal belibben, friss leheletével, egy új napot ígérve, halványulnak bennem az éjszaka nyomasztó gondolatai.
Lehet, hogy mégis összeszedem magam, és új nap, új lehetőségekkel, érdemes megpróbálni.
Hibernált agyának lomha vánszorgása, kizárólag ingerlő emlékeket ráncigál elő, az idők folyamán felgyülemlett emlékhalmazából, ami végképp elsöpri az elalvás vágyát is.
Mehr Licht – volt Goethének utolsó szava, és ennek igazát ilyenkor érti meg az ember igazán. A sötétség egyetlen ellensége, a fény.
A békés napfény, a nappalok hazudta lehetőségek, sikerek reménye, éltetni képesek a reménykedőt, és mire megtanulja, hogy semmit nem szabad komolyan venni, mert a reménykedés, és a fény, egy délibáb, egy éltető vízió, a reményvesztés elleni gyógymód, amiről a végén bebizonyosodik, hogy annyi eredménye volt, mint halottnál a beöntésnek.
Mondják, a gondolkodás a tett halála, és ez nagy igazság. Háborogni, megváltoztathatatlan helyzetek miatt, csak tönkreteszi a gondolkodót, bezzeg egy fafej, elfogadván, ami van, és abban találja meg élete értelmét, örül, hogy egy lyuk van a fenekén, és eszébe sem jut, hogy miért nem kettő.
Büszke és elégedett, ha valójában nincs is mire, akkor arra.
Hihetetlen, hogy milyen hosszú tud lenni az éjszaka, az Istennek sem akar pirkadni, pedig a vonal végén vagyok, és mindjárt kiugrom az ágyamból, és ordítani kezdek.
Hogy hol tekereg ez az álomtündér, aki megszabadít gondolataim szeretetlen szorításából! Elvágva tépelődéseim lelket emésztő folyamát, hogy megint próbáljak hinni abban, hogy nem élek hiába. Hogy tudatosan becsaphassam magam.
De most látom, szürkülni kezd. A tárt ablakomon a hajnal belibben, friss leheletével, egy új napot ígérve, halványulnak bennem az éjszaka nyomasztó gondolatai.
Lehet, hogy mégis összeszedem magam, és új nap, új lehetőségekkel, érdemes megpróbálni.
Kép: Kapolyi György alkotása
Az álmatlanság gyötrelme nemcsak éjszakát teszi tönkre, hanem a nappalt, a nappalokat is. Ismerős. Jó volt olvasni. Üdv., Hajnalka
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
TörlésEzek szerint nem idegen neked ez az áldatlan állapot. A fene gondolná, hogy egy éjszaka ennyire hosszú.
De csináljuk, mert mi mást is tehetnénk.
Kitartás!!!
Én már lankadok.
Köszönöm,hogy itt jártál.
Üdv.
gyuri.
Köszönöm Gyuri, tetszik nem tetszik, ez van. Aludj jól. Üdv.
TörlésTöbb fényt! - tartod te magad is, Gyuri, különben eszedbe se jutna, hogy legalább tépelődésre kellene szoktatni a halandókat sorsuk, jövőjük, lehetőségeik felől. De teszel érte, s ez annyi embernek sikerült már... :d
VálaszTörlésPróbálok Gábor, bár mondják, hogy próbálni a kutya szokott, de próbálok, mert nem több munka, mint nem próbálni.
TörlésBármit feladni, akármikor ráér az ember, erre nem kell készülni.
Hátha!
Köszönöm a gondolataidat.
gyuri
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésAz utolsó mondatoddal, mégis, a pozitív gondolkodásra ösztönzöd az álmatlanság szülte képzeletet.
Szeretettel gratulálok: Mila
De tényleg,hol tekereg ez az álomtündér?
VálaszTörlésVannak ismerőseim, akik álmatlan éjszakékon alkotják majdani sikerre váró műveiket.
Üdv: Szabolcs
Ez van így - kedves Szabolcs.
TörlésMert a sötétség, a csend, és csak az íróasztal fénye behatárolt területre összpontosul a koncentráció.
Valahogy, jobban tud az ember befelé vizsgálódni.
Gondolom én...
Köszönöm soraidat.
gyuri
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésSzörnyű lehet az ágyban várakozni éber aggyal és fáradt testtel, ehhez a várakozáshoz nagyon hosszú az éj. Én szerencsére nagyon ritkán vagyok így. Tetszett ahogy leírtad.
Kedves Noémi.
TörlésHát, nem egy irigylésre méltó állapot, egy ilyen éjszaka, de amíg követi egy hajnal, addig nincs baj.
Köszönöm a látogatásodat.
gyuri
Gyuri, akadunk páran sorstársak... Alváshiánnyal háborogva, hogy miért nem tudunk aludni, csak forgolódunk. Ilyen veszem elő a párna alól a telefont, és jobb híján olvasgatok, míg ki nem esik a kezemből. No, akkor már tudok aludni. Délután meg tök kómás vagyok az álmosságtól, de hiába fekszem le, az alvás elkerül... Hát ilyen... Igazán jól írtad meg. :)
VálaszTörlés