Markovic Radmila: Öregségem nem bánom
Fene bánja ha kritizálnak,
barátaim sorába beálltam,
lettem önmagamnak is barátja.
Akkor fekszek az ágyamba,
amikor az álom szólítgat,
akkor kelek, amikor
a szemem kipattan,
öregségem nem bánom,
ráncaimtól alig hallom:
Hova tetted a pénztárcádat,
tudod-e?
Szemüveged kószál szegény,
tudod-e?
Miért mentél a konyhába,
tudod-e?
Mit akartál elmondani,
tudod-e.?
A mindenét, pénztárcámat
megtalálom,
szemüvegem haza
várom,
konyhámba kimehetek
kétszer is,
beszélni meg sokat tudok,
ha kell magamban is.
Miért is kellene bánni, ami mindenkinek eljöhet-eljön? És ahogy átéli hősnőd (aki talán te vagy), az okot ad a derűre: hiszen a tényeket tisztán látod, a megoldást meg igazi jó kedéllyel részletezed... Így jó, kedves Mila! :)
VálaszTörlésIgen, kedves Mila, a mindenét! :-)
VálaszTörlésKedves Mila! Igazad van! Most jönnek mêg a nyugodt, boldog idők!
VálaszTörlésKedves Mila.
VálaszTörlésPontosan értelek, megértelek.
Sem visszasírni, sem bánni nincs értelme.
Ez van, és minden rosszban van valami jó is.
gyuri
Kedves Francis, Tibor, Hajnalka és Gyuri, nagyon szépen köszönöm a hozzászólásaitokat. Szeretettel: Mila
VálaszTörlésKedves Mila, legalább elmondhatjuk, hogy megértük ezt a kort is, és élvezhetjük. Azért ennek is akadnak szépségei, és te meg is találod. :)
VálaszTörlésDrága Ildikó!
VálaszTörlésKöszönöm szépen bölcs hozzászólásod. Igen, sokan nem érik meg ezt a kort, aminek bizony vannak szépségei is. Engem nem aggat korom, csak ne lennének velejáró problémák :)
Szeretettel: Mila