Elfelejtett emberek. Váltja őket más talán? Kinő helyettük új, némi friss módosulás? Jobbak lehetünk ezzel?... Így "szépül" a magá... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Margón túli sorok
https://issuu.com/norton69/docs/partium_2021-ny_r már nem hiszek a csodákban Isten eltervezte hogy beavatkozik a teremtésbe ha látja hogy ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Utódok
Ki báb, ki meg csak mozgat. Kit mozgatnak, eszköz. Felhasznált civilek – felemás érzelmek. Időnk legyen, hiszen úgyis: elhunyunk mi magunk ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A nyár
A nyár mezítláb jár, tarka virágos ruháját játékos szellők fodrozzák. Bárányfelhőkkel táncot jár, a Nap lángol a forró kékségben, tükör fény... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Kalap (Roxana Catana Tarhon írása)
(szemelgetés a LiterNet, Ficţiuni Reale rovatából. 2021.08.19-21 – fordította Bige Szabolcs Csaba) Megkértem, hogy vegyen egy nyulat a szüle... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit - vers
https://helyorseg.ma/rovat/vers/m-fehervari-judit-a-landzsarozsa-eneke-es-a-szemermes-mimoza-valaszdala Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Időkapu
A végtelen Idő hatalmas palota, az átalakuló véges lélek lakja. Van rengeteg szoba, mindnek van kapuja. Amikor születünk, belépünk egy kapun... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Bőröd ápol
Mi van belül? Kérdés ez mindig -- a lényegre utal. De a bőröd, az ápol, hallgat és eltakar. A kép a netről Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Jellem
Hát játszol? Egyre csak kijátszol. Hiú vagy? Szellő is elsodor. Légy bölcs: emberség az otthonod! A kép a netről. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A csavargó
rongy a ruhája, sár a cipője, csavargó léte munkátlan élte. Kinek a bűne? analfabéta, nincsen szakmája, csak mániája, igazi árva. Pávatánc j... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Különleges barátság
Képzeletem játszik velem, így született történetem. Valóságból indult, elkalandozott, a fantázia szigetén kikötött és ott maradt. Rokonlátog... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Álszent
Rám néz, mosolyog, nem az ész áll emögött. Remélő tünet ez -- szeretné, ha szeretnék. Nem megjátszott e vígság: míg néz -- mosolyog. A kép a... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Korszakváltás
Holt lelkek, lelkeink, halottak is választanának. Mily korszak lenne itt? Szirupos, új „demokrácia”. Hát… ha ez lesz is itt – mozgalmas lehe... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Fogyatékosok
A süket csak magát hallja, aki vak, magát sem látja, aki béna, nem mozoghat, aki buta, okosodhat. Aki írni tud, nem író, aki rongyos, nem ro... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Lomtár
Kiürült a lomtár, szél hordta szét a szemetet, sok szegény ember turkál, innen gyűjti a kenyeret. Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Önkritika
Hajad igazgatod, nézed magad. Nem szépnek: mint egyedi, akarsz mutatkozni. Egyszer aztán már nem is – ne rémítgess te senkit. A kép a netről... Tovább olvasom »
Holcsik Szabolcs: Rongy
Te, te rongy, te, ki magad nőnek nevezed, s újszülött gyermeked zsákba kötve, szemetesbe temeted. Fojtod, te gyáva, hogy legyen első sírása ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Vandálok
Tetszenek tudni, miért csak a másolatát láthatják az érdeklődők a Fradi-múzeumban az egykor megnyert Vásárvárosok Kupájának? Kollégánktól tu... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A szerelem szerepe
Életünk kertjében legszebb virág a szeretet, egyesít bennünket, melegíti lelkünket. Sokféle fajtájának közös alapját a kölcsönösség adja. Kü... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)