Életpárlat

sosem volt pendelyem gondolatban levetem szeplő és horzsolás fájó gyenge testemen keskeny palló vezet szurkos ingoványos élet... Tovább olvasom »

A lelkem

Ma sugárzik a lelkem, most játszik talán utoljára a napsugár a falevelekkel. Csalóka a kék szemű ég, elvitte a nyár melegét, az ősz... Tovább olvasom »

Mi jut eszembe egy fél pár rongyos cipőről

Először is egy egész pár. Félcipő. Nyolc éves vézna lábaimnak nehéz, magasított fekete trotőr sarokkal, valamiféle inkább kartonra mint ... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Torzult mosoly

Figyeld hát! Soha meg nem tört testű. Figyeld! Mert megmutatom! Érezd hát! Sosem csorbult fényű. Érezd! Me... Tovább olvasom »

Sóhaj

pohárba fagyott ital recsegve rian fagy enged felolvad döbbent szíved korhadó fenyők között sziszegő átok fátyolos furcsa álmot borít ... Tovább olvasom »

Vették, vitték, lopták, csenték, volt, ahogy volt

A vékonyka szőke gyermek a végsőkig kimerülten húzta fel magát a lakókocsi lépcsőjén. Az asszony szinte feltolta már, mert látszott, h... Tovább olvasom »

A dombtetőn

A dombtetőn ültél. Szemed rám nevetett. Alma volt kezedben, mit ketté törtél, hogy nekem add felét. Édes almát hoztál nekem, kezed... Tovább olvasom »

Sötétben ( Komédia II. )

Talált tárgyak közt titkon tapogatózva utat keresgélve botorkál az élet sötéten izzik a felpiszkált máglyatűz mely tegnap színesen ... Tovább olvasom »

Hűtlenséged

varrótűvel varrtál rám hűséget lázasan dobogó szívemben dohogó apostoli üzenet követel rebelliót küzdök veled vékony álomcsend ... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Huszonnégy

Elfáradtam! Annyi arcot erőltettem magamra, hogy joggal kérdezém tőled, ismersz-é magadra? Ismersz-é... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka bemutatkozása

Erdélyi kisvárosban élek, foglalkozásom: pedagógus. Olvasás, írás nélkül el se tudnám képzelni az életem. Írásra nemrég adtam a fejem, és... Tovább olvasom »

Tortát hozok - Sancipapa mesekuckója

írta és előadta: Sárkány Sándor Kép: A legenda  35x50 tus, pasztell papír Tarcsay Béla alkotása Tovább olvasom »

A könyvtáros kabátja

  Az ember sosem lehet biztos abban,  hogy kik a barátai. (A.K. Applegate)    Ez az eset még abban az időben történt, amikor a s... Tovább olvasom »

Évek halmaza

Tépett szélű, sötét felhőket görget a szél hogy ránk zúdítsa a nyár viharát, ahogy a múló idő sodorja tova a halmozódó hónapok v... Tovább olvasom »

Horváth Zsuzsa bemutatkozása

L.Horváth Zsuzsa vagyok. Budapesten, 1950. október 6-án születtem, egy pénteki nap délelőttjén.Már kisiskolás koromban erősen vonzottak ... Tovább olvasom »

Batyum

megszoktam nem vagy már a szél emlékeim között ki-be jár láthatatlan ajtók előtt meg nem áll konok útján nincs határ lassan kopt... Tovább olvasom »

Apa

Első emléke Apáról pici lány korából maradt. Óriási csűr kapuja előtt állt, és keservesen zokogott. Nem nyílt a kapu! Apa….Anya…,hüppö... Tovább olvasom »

Tudod-e?

Tudod-e, ki vagy nekem? Én igen. Az égbe kiáltanám, a hold felé, mikor kékesen pulzálja égi fényét fenn a csillagbokrokon. Tajtékzó... Tovább olvasom »

Bözödi boszorkány

   Mikor odakerültem a környékre még számosan laktak a dombok között meghúzódó tanyákon, és még voltak tanyasi iskolák. Sőt tanító is, ... Tovább olvasom »

Csillagok, akácok

senkik építik a nagyra törő akácot senkik választják ki a nagy vizek hajóit vágyaink templomában élők ők, hétköznapi csodákat o... Tovább olvasom »