Miért van az, hogy éle van a kőnek?
Miért van az, hogy visszanézni fáj?
Miért van az, hogy intrikákat szőnek?
Miért kopár az egykor lombos táj?
Miért van az, hogy gyorsan elfeledjük,
Miért borul ránk undorral az a száj?
Miért van az, hogy már nem szeretjük,
Miért van az, hogy elhagyottan fáj?
Miért válik szét boldog szerelmespár,
mint a pásztor nélkül hagyott birkanyáj?
Miért jön az a csábító harmadik?
Miért, hogy az örök vágy elmúlik?
A miértekre nincsen felelet,
ilyen az ember, könnyen elfeled.
Nincs holtig tartó, igaz szerelem,
a bimbó kinyílik, virul, elpereg.
Tóth Sarolta
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése