Seres László: Örök láncon

Kizöldül a hó, s fenn a jégcsapok
lebontják a ház légző gyökerét.
Szellőzteti magát a fagy, csacsog,
fulladozik, mint egy vén zenegép..

Reccsen-roppan nyöszörög akkordja,
sarat loccsant, a Naphoz utat ás
fénylőn, mintha játékos koboldja
volna sorban e láncszemnyi varázs.

Új színeket hoz Évszak-Istenünk,
újabb kihívást emésztő tűzzel,
s hevít a szív, míg búcsút int telünk,
hogy tavaszunkat láncára fűzze.