eladó
a kert a föld a házak
nincsen már
akit hazavárnak
én kis utcám
mi megmaradt belőled
honvágyként őrzi
bennem még a lélek
eladjuk mi lassan
önmagunk is
hogyha nem vigyázunk
oda gyermekünk is
Szöllősi Irma: Eladó
eladó
a kert a föld a házak
nincsen már
akit hazavárnak
én kis utcám
mi megmaradt belőled
honvágyként őrzi
bennem még a lélek
eladjuk mi lassan
önmagunk is
hogyha nem vigyázunk
oda gyermekünk is
Első gondolatom az volt: így múlik el minden, kedves Irma. Soraidból a szomorú tudomásvétel érződik, de előre is veted tekinteted, s a jövő féltése ugyanúgy ott van. Szerencse, hogy nem csak az üzlet határozza meg viszonyainkat... :)
VálaszTörlésIgen, tudom, Gábor, de akkor is elgondolkodtató, hogy amikor ezt a verset írtam, akkor sem kellett elmennem a városból, hogy igaz legyen, mára meg már az utcából sem !Orvosok, fiatalok, tehetséges emberek áradata : Igen, ennek főleg gazdasági okai vannak. ;-(
TörlésKöszönöm hozzászólásodat
Irma
Kedves Irma.
VálaszTörlésIgazán jó, és szép a versed.
Minden múlik, és lassan mi is emlékké válunk, azután csak akad valaki, aki emlékszik is ránk.
gyuri
igazad van, Gyuri, csak az a legnagyobb baj, hogy már a fiatalok is elmennek, sajnos van aki betegen örökre, ki pedig " csak " külföldre"
TörlésÜres a fél utca.
szeretettel Irma
Nagyon igaz a versed, utcák szűnnek meg, házak omlanak össze. Versedről jutott eszembe, hogy milyen sokként ért amikor megláttam, hogy nagyszüleim házát lebontották. Nem tudtam, és mikor megláttam, álltam a kapuban dermedten, és ott zokogtam....
VálaszTörlés