14 megjegyzés :

  1. Unknown2017. május 24. 20:29

    Kedves Ildi,

    Remek vers de bizony lehangoló, nagyon szép lett.

    VálaszTörlés
  2. Francis2017. május 24. 22:00

    Belegondolni e végtelenségbe, az idő mérhetetlen mélységébe, csakugyan szédüléshez vezethet. De míg görcsösen fogódzkodunk, meglehet, úgy látjuk, koloncként ragaszkodunk a létezéshez, valójában szépen belesimulunk a nagy egészbe... Komor pillanat résében írtad versedet, kedves Ildi! :-d

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 6. 19:29

      Milyen jól fogalmaztad, Gábor ! Kapaszkodunk göröcsösen, azt érezzük, kolonc vagyunk, de a nagy egészben semmi, csak egy porszem talán. Szörnyű érzés. :)

      Törlés
  3. Unknown2017. május 25. 8:34

    Igazán költői megfogalmazása lett versed a múló időnek,a végtelennek és a rajtunk eltelt idővel kapcsolatos érzéseknek Ildikó. Nagyon tetszett, gratulálok.
    Irma

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 6. 19:29

      Köszönöm szépen, kedves Irma ! Igazán jól érzed. :)

      Törlés
  4. Varga Árpád2017. május 25. 11:58

    Valóban szép költői leírása ez az én és az idő relációjának, mely gyakorlatilag minden ember vívódása, önmarcangolása előbb vagy utóbb. üdv.: Árpád

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 6. 19:30

      Köszönöm, Árpád ! Így igaz, nem kerülhetjük el ezeket az érzéseket. :)

      Törlés
  5. Kapolyi György2017. május 25. 20:34

    Kedves Ildi.

    A végtelen, mit elképzelhetetlenül hatalmas tömeg a maga időtlenségében, és az ember, jelentéktelenül kicsi, és tehetetlen meglétében, egyenesen groteszk.
    Nagyon jól sikerült a versed.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 6. 19:32

      Igen, groteszk a mi kis semmiségünk, és mégis olyan nagynak képzeljük magunkat. :)

      Törlés
  6. Jega2017. május 26. 22:26

    Szép költői kép. Ilyet akkor érzek, amikor megyek a városba, a fények furcsák, mintha láthatatlan lennék, a körülöttem járók között idegennek, elveszettnek érzem magam a világban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 6. 19:32

      Köszönöm Ibolya ! Örülök, hogy sikerült ezek szerint a te érzéseidet is megfogalmaznom. :)

      Törlés
  7. Seres László2017. május 29. 8:35

    Szép gondolat az idő örökös mozgásának filozófiai kutatása, a soha meg nem álló pillanat érzékelése mozgásban "mozdulatlannak", ami sohasem az. Ezt a csak némileg fennálló ellentmondást a valóságában s nem érzeteink hullámhosszán hordozni, ezzel együtt élni nehéz feladat. Az első és második versszakban itt is megjelenik: "kuporog, pihen" majd "kísér" formában. (valójában mindig "halad",az idő soha meg nem áll. Persze a vers mindenre alkalmas tudom jól. Talán csak a "haiku" rövidsége okán viseli el ezt nehezebben, hogy erre magyarázatot adjon az olvasónak, vagy feloldja ezt az ellentmondást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 6. 19:35

      Köszönöm, kedves László, hogy leírtad versem kapcsán a gondolataidat.
      Igen, néha azt érezzük, hogy minden mozdulatlan, az idő is alig halad. Aztán amikor visszatekintünk a múlt eseményeire, igazi a döbbenet, hogy mennyi dolog történt velünk, a környezetünkben. :)

      Törlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )