Volt egy postagalambom,
kalandvágyó, ha mondom.
Nyakában a levéltáska,
vigyázott a tartalmára.
A címzetthez eljuttatta,
a választ meg hozzám hozta.
Barátságunk hű követe,
közvetített szerelmünkbe.
Ám egyszer hiába vártam,
ablakom sarkig kitártam,
nem jött levél, szállt a galamb,
ez volt az utolsó kaland.
Elkapta egy tarka macska,
mikor pihent egy bokorban.
Ebédre elfogyasztotta,
véres lett a gyilkos bajsza.
Nem haragszom a macskára,
de a galambom sírjára
ültetek szép virágokat,
levél dísziti azokat.
Fehér galamb száll felettem,
vele repül a szerelmem.
Ilyesmi is megtörténhet, csakugyan. Vége a levélváltásnak, mert elpusztult a küldönc. Szerencsére, Sarolta, azért bizonyítod: a barátság, a szerelem versben ezután is megvallható! :)
VálaszTörlésA madárposta romantikus volt, most már a szerelmi vallomásokat is gépiesítették , és a posta sem áll a helyzet magaslatán, miatta akár vége is lehetne a szerelemnek, mert nem jön a válasz, illetve későn.
TörlésSzilágyí Erzsébet - Mátyás király anyja hollóval küldte fiának a levelet, jött is a válasz..