Miért nevet, akinek sírni kell?
Miért temetik, aki szólni mer?
Miért hisszük a sok hazugságot?
Miért hallgatjuk el az igazságot?
Miért van öröm, miért van bánat?
Miért kell tűrnünk a sok fájdalmat?
Miért van törékeny testünk, lelkünk?
Miért kevés a szeretet bennünk?
Gonosz emberek romlott világa,
Isteni irgalom hazugsága.
Tombol a Sátán, szítja a tüzet,
Bűnök tőkéje kamatot fizet.
Férges gyümölcse korhadó fának,
Lehull a földre mérges trágyának.
Falánkságunknak halál az ára,
Megmérettünk a pusztulásra.
Öröm és bánat, igazság és hazugság, szeretetlenség és szeretni nem tudás - bizony sok mindent sorolhatunk, csak hát, hiába. Versed érezteti: fajunk megérett a kíméletlen önostorozásra... @-)
VálaszTörlésMindenben egyetértek véleményeddel.
Törlésköszönöm figyelmedet
Igen, a mai világ teljesen kifordítva, pont fordítottan működik ahhoz képest, mint ahogyan az természetszerű lenne. Én azonban nem ennyire szellemi szinten ragadnám ezt a dolgot meg, mármint egyfajta sátáni megtestesülésre, bűnökre mint elkerülhetőségre hivatkozva - hisz a magyar nyelv szépen jelzi is, hogy az elménk sok mindenre képes, lásd sátán és isten szavaink (STN) msh. gyökereit: ugyanaz, mégis más... De az ok-okozat valószerűségére jól hívja fel a figyelmet e vers.
VálaszTörlés