Véget ért a vándorélet,
fáradt vándor hazatérhet.
Pénze fogytán, zsebe üres,
hitelt nem kap, nem is keres.
Otthonában csend fogadja,
még egy kutya sem ugatja.
Üres a ház, hideg szobák,
gazos kertje - szomorúság.
Lemossa hát az út porát,
pihen, aztán munkához lát.
Kitakarít, bevásárol,
ház köré kertet varázsol.
Életre kelti a házat,
illatoznak friss virágok,
visszatér a régi kedve,
szívesen vár vendégekre.
Látogatják a barátok,
iszogatnak, adomáznak,
kalandjait elbeszéli,
nagy érdeklődés kíséri.
Belefárad a mesébe,
pihenni tér éj-időre.
Álma békés, fel nem ébred,
mindörökre hazatérhet.
Eszembe jut a gyakori idézet: Az életet, ím, megjártam, / többnyire csak gyalog jártam... - Vándorod is megtette saját útját, el is beszélte annak sorát, s felkészült a végleges maradásra. Hogyan sikerült a felidézett múlt? Arany János sem volt éppen elégedett életével, hiszen mint írta az Epilógusban: "Nem azt adott, amit vártam..." De nincs mit tenni, így hát összegzett, s a maga módján valamiképpen ő is elkönyvelte, amit hátrahagy...
VálaszTörlésArany az Epilógus c. versében - mint csaknem minden idős ember - visszatekint életére. ő alapvetően, személyiségéből fakadón szerény, de alázatos büszkeséggel elfogadja az örömet is, mely megillette.
VálaszTörlésA tehetség eget kér - mondják - és ez Aranyra is vonatkozik.
Én így gondolom. Elgondolkodtattál... egykor, régen a vizsgatanításom anyaga volt arany Őszikék korszaka - akkor még nem értettem teljesen ezt a verset.