Hóviharban vánszorogva
éhezve, fázva, vacogva
a hajléktalan otthonba
az ajtó előtt koppanva,
csecsemőjét átkarolva
lerogyott egy fáradt asszony.
Koppanását meghallották,
a gondozók támogatták,
megetették, megitatták,
lefektették, betakarták.
Fásult arcok fordultak feléje,
közönyüket részvétre cserélve
körülvették, simogatták,
a gyermeket elaltatták.
Szívükbe melegség költözött,
a hóvihar kint tovább dühöngött.
Az emberek elfásultak, sokszor szinte életuntak; ám ha kell, segítenek is a rászorulóknak. Van bennük együttérzés, amivel a hajléktalanok felé fordulnak. Nincs szükség külföldi adományokra, bensőjükből fakad a részvét... :)
VálaszTörlésA közöny gyakran abból fakad, hogy a tanúk nem akarnak belekeveredni a látottakba, vagy valóban elfásultak, ami nem csoda, hiszen erre "nevelnek" bennünket a hatalom szószólói
VálaszTörlés