sáros az utca,
lucskosra mosta
őszi eső
ha hozzád mennék,
mégis sietnék,
boldog lennék.
álmomban látlak,
beteg vagy, szánlak,
ápolnálak.
foszlik az emlék,
nyári ég szép kék,
elfelednék
sáros a bánat,
sírok utánad
csak néha még.
Kép: Kaufmann Ágota: Alak sárga virággal
A visszatekintő szeretné a múlt örömét, mit bánja ő, ezt mi nehezítené. Ám ha már csak az emlék él, hiába minden, nem segít az álom s más látomás, csak a bánat maradt. Ahogy írtad, Sarolta! :)
VálaszTörlésSzeretném az agyamat kikapcsolni,
Törlésemlékeimtől szabadulni,
nem tudok.