Bizakodva várom,
létem tetézze álmom.
Skarlátszín hajjal
dereng a várt hajnal.
Maradna még az éj –
de szél rázza függönyét.
A kép címe: Hajnali átkelő; Szenteleki Gábor festménye
Tomor Gábor: Virrad
Bizakodva várom,
létem tetézze álmom.
Skarlátszín hajjal
dereng a várt hajnal.
Maradna még az éj –
de szél rázza függönyét.
A kép címe: Hajnali átkelő; Szenteleki Gábor festménye
Maradjon az éj? A hajnal vörös hajat kínál a kopasznak, nem álmot, de azt is elfújja a szél.
VálaszTörlésKissé szürreális a kép nekem. A verset érteni vélem.
Miben élünk, mit szeretnénk? Leginkább talán az ígéretesnek remélt hajnalt, de ott a félsz, hogy rajtunk az is (ezúttal is) kifog. - A kép? Miért, nem furcsa, sokban ösztönvezérelt a világ is, amelyben léteznünk adatott? - Hozzászólásod szemléletemben meg nem ingatott, Sarolta. :)
TörlésSzokatlan póz a bizakodásra -
TörlésSzokatlan, persze. De a várt változás is rejt annyi ellentmondást, hogy - akár e kitekert testhelyzettel is - éreztetni próbáljuk a feszültséget. (Említettem a félsz meglétét, s a csalatkozási lehetőségről a Gyurival váltott hozzászólásban is írtunk.)
TörlésAz "Éjszakában" élünk, örökké a hajnalt várva, remélve.
VálaszTörlésHa egyszer jönne is a vágyott ébredés, egészen talajtalanul érne, mert valójában, csak a sötétség talaján vagyok otthon, a vágyott állapotot nem ismerem.
H az álom álom marad, egy felfrissítő, lélek menekülési útvonal,csalódásra sosem adva lehetőséget, talán jobban járok, kapva, az örök elérhetetlenség vágyott szépségét.
Izgalmas gondolatot jelenítettél meg Gábor.
gyuri
Ez bizony igaz, Gyuri, csalódhatunk abban, amit nagyon várunk. És ahány ember, annyi csalatkozhat részleteiben és egészében is, ha ugyan megéri a változást, az elképzelt állapotot. Az elérhetetlen örök vágya viszont mindig reményt adó, feléje közeledni tettekre ösztönzően jó. - Értem a véleményedben kifejeződő dilemmád. :-?
Törlés