M. Fehérvári Judit: Huszonhárom

Kétezer-tizenhat június
huszonöt esztendő
kómában rejtőző aggastyánkor
kimeredt szembogara mögé
elé huszonharmadikát ír.
A szerelem elveszett.

Kétezer-tizenhat július
huszonkettő egy sírbolt
mögött elreped a márvány,
s egy zokogó hangnak
boldog születésnapot kíván.
A jövő széthasadt.

Kétezer-tizenkilenc június
huszonharmadika előtt
az elmúlt három esztendő
porba hulló homálya
még itt kísért.
A halál új táncba kezd.

A szerelem elveszett.
A jövő széthasadt.
A halál új táncba kezd.

Márványhomály.
Aggastyánkor.
Kísért.

Kétezer-tizenhat májusában
felhőtlenül boldog névnapod volt.
Kétezer-tizenhat júniusában
új bankszámlát nyitottam
a szerelmeteknek.

Kétezer-tizenkilenc júniusában
a kamatok még nevetségesek.
Az elmúlás sikoly.
A fájdalom falcok nélküli
pengevágás.

Kétezer-tizenhat júniusában
nem hittem, hogy egy versben,
majd egyes szám második személy
leszel, s ebből a világból, ha már
én sem leszek, végleg kiveszel.

M. Fehérvári Judit

2019. június 6.