Riba Ildikó: Könyv



Vagyok neked könyv
porosodó polcodon.
Öreg, törött bordák,
sárgult lapokkal.

Hajdan volt fekete
betűm szürkébe
hajolt, mint hajad.
Néha nézel csak rám.

Olykor leemelsz
a sorból, lapozol,
megzizzenek még:
itt-ott olvasol.

Pár apró sóhaj után
vissza a sorba
a többi közé:
finom por betakar.




2 megjegyzés :

  1. Ez kiváló téma, Ildi, s nagyon jól adod vissza azt az érzést, ami elfogja olykor-olykor (vagy éppen gyakran) a korosodó embert. Hiszen mindig kínálkozik teendő, ami helyett olvashatnánk, s arra is gondolunk, hogy megéltünk mi már mindent. Rendben, hogy az esztétikai finomságokkal nem versenyezhetünk hétköznapi tapasztalásainkkal, s mégis... Sokasodnak az apró sóhajok... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a véleményed, és értésed. Valóban így van, vágyunk is az olvasás után, aztán mégis mást teszünk helyette, s jön a lemondó sóhaj.

      Törlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.