László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
László Mészáros: Káprázat Tekintetem kisiklik válladon.Már nem hallgathatom ela torlaszok félbetört ragyogását.Pillantások ke
Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)Ragyogó napsütésben békés a kikötő,nedves köteleit szárító, szunyókáló,és egymáshoz közel álló, tűn
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Tóth Sarolta: Különleges barátságKépzeletem játszik velem, így született történetem. Valóságból indult, elkalandozott, a fantázia sz
Riba Ildikó: Álmodunk táncos tavasz kacér mozdulataritmusra ringat lágyanég kékjén pompázóvidám nap meglegyin
Az erőszak megteszi a magáét: akin elkövették, nem felejti el. Gondolom, nem is emlékezésként marad meg, hanem inkább múlhatatlan mocsadék, utálat formájában. Tudtad éreztetni az undort, kedves Sarolta; ennek kifejezésére bevezető soraidban nagyon jól megtaláltad a megfelelő jelzőket, szópárosítást.
VálaszTörlésKöszönöm az értő választ. Sajnos, sok áldozat van, de lélekölő, bár az idő tüneti kezelést talán adhat, de csak annyit.
VálaszTörlés