Slattyog az ipse a dögön,
pipaszár lába csúszik a füvön.
Vágtatna haza, beteg a csaja,
nincs otthon semmilyen kaja.
Botjával biztatja a szamarat,
az ütés hatásos, sikert arat.
Ügetnek göröngyös úton,
a szamár botlik egy púpon.
legurul róla az ipse,
lehasad róla az inge.
bokája dagad és fáj is,
ja, kérem, ez nem itt Párizs!
Feltápászkodnak a földre,
vonszolják egymást pörögve.
Estére érnek csak haza,
éhen halt a legény csaja.
Méregbe gurul ezt látva,
bottal a szamarat jól fejbe vágja.
A juhász szamaragolása, úgy látszik, hálás irodalmi téma. De ha elkésett, ha kalandos is az út, mindenképpen egy a vége: nagy ütés bottal a csacsi fejére! :>)
VálaszTörlésPetőfi hasonló verse ihlette, mai nyelvre ültetve-talán em plágium , ésnem olyan rossz.
VálaszTörlésköszönöm,hogy nem vádoltál
Sarolta
Miért kellene? A verselők (is) mindig hatottak egymásra... Néha egészen mulatságos helyzetek is születhettek belőle. :)
Törlés