Egyszer nagyon szerettelek,
talán szerettél egyszer.
Lettél végtelen messzeség,
időben-térben elvesztél.
Alkonyatban megkerestél:
s lett bíbor napfelkeltém.
Szívemet nem rejtettem el,
ám elengedted kezem.
Egyszer nagyon szerettelek,
de csak játszottál velem.
Kép: saját: Játszottam
Szomorú az ilyen visszagondolás, megértelek, Ildi. Hiszen mögötte a feszítő ellentét áll: míg te nagyon szerettél, a másiknak csak játék volt az egész. Versbe írva talán terápiaként is hat - de ez tényleg inkább "múltszépítő"...
VálaszTörlésKöszönöm, Gábor ! :) Igazán jó szót használtál, ez a múltszépítő nagyon is igaz meghatározás. Valódi gyógyhatás. :)
TörlésIsmerős érzés, különösen találó versbe szedve, gyógyító emlék, de fájó is kicsit , bár halványul...
VálaszTörlésIgen, Saci, halványul az emlék, s vele együtt az érzés is.Néha-néha felbukkan, felidézve ami elmúlt, és elgondolkodtat. Köszönöm az olvasást, és a véleményedet. :)
Törlés